MA LENNE 81 ÉVES MANSFELD PÉTER - AZ ’56-OS PESTI SRÁC -, AKIT A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 40. ÉVFORDULÓJÁN VÉGEZTÉK KI A KOMMUNISTÁK. 13 PERCIG SZENVEDETT A BITÓFÁN...
Nézem a megsárgult fotót, a kissé megtört, szomorú, a kommunista hatalommal mégis dacosan farkasszemet néző fiatal arcot. Tizennyolc éves srác. Furcsa, de bizonyos történelmi korok valahogy jobban megpróbálják az embert, s így lesznek szinte még gyerekekből agg hősök, évszázadnyi terheket cipelt, történelmi karakterek...

Mansfeld Péter is ilyen alakja a XX. századnak. Amikor minden év októberében a gyerekeinkkel - karonülő koruk óta - elmegyünk a 301-es parcellába gyertyát gyújtani, az utolsó mécsesek és virágok mindig Tóth Ilonka és Mansfeld Péter sírhantjára kerülnek. Nem véletlenül. Az ifjú életek tragikus elmúlásánál ugyanis nincs megindítóbb...
Mansfeld Péter - ha ma köztünk élne - huncut szemű, igazi hazafi volna, 81 évesen is sármos, tántoríthatatlanul magyar. Legalábbis én így képzelem...

Testvére, Mansfeld László - évekkel ezelőtt - így idézte fel - Péter alakját:
„A bátyám, Péter egy segítőkész, vállalkozó szellemű gyerek volt. Elindult, hogy a Széna téri piacról élelmet hozzon a lakóknak, meg természetesen nekünk is. Odakeveredett valahogy Szabó bácsi közelébe, de azt mondták neki a forradalmárok, hogy nagyon fiatal, menjen haza, varrasson anyukájával egy nemzetőr karszalagot és akkor kap egy igazolványt. Így is történt. Édesanyám megvarrta, Péter büszkén viselte a nemzeti színű karszalagot.
(...)
Édesanyám úgy nevelt minket, hogy a szónak legyen értelme, legyen tartalma, és amire egyszer megesküdtünk, azt tartsuk is be. Hazafiasságra nevelt bennünket. Péter ezt az utolsó pillanatig, amíg meg nem halt, be is tartotta.
(...)
1958. február 19-én tartóztatták le. 14 vádpontot összehoztak ellene a makacssága miatt és hamis bizonyítékokat is gyártottak. Egy teljes évet szántak arra, hogy Pétert egy koncepciós per keretében kivégezhessék 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján…
Pétert igazságtalanul végezték ki, hiszen, ha el is követte volna ezeket a bűnöket, amiket ők bűnnek neveztek, mi pedig hazaszeretetnek, akkor is maximum 5 – 6 év fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetést kaphatott volna. Persze abban a rendszerben ne keressük a jogot, azt csináltak bárkivel, amit akartak.
(...)
Én a Gyorskocsi utca és a Kacsa utca sarkán lévő alagsori helyiségben találkoztam Péterrel utoljára. Fenyvesi szorosan mellette ült, Péter kezén nyílt törések voltak. Ezt a beszélőt szánták az utolsó találkozásunknak, hogy Péter láthasson még engem és édesanyámat. Amikor Péterrel beléptek a tárgyalóterembe, látható volt, hogy itt nagyon súlyos ítélet várható, mert géppisztolyos rendőrök álltak a bejáratnál.
(...)
Bóna Rudi és Blaski Józsi, az első- és a harmadrendű vádlottak mondták, hogy a tárgyalás után, amikor elválasztották őket a halálra ítélttől, Péter azt mondta: „Ne haragudjatok, hogy belevittelek benneteket ebbe a siralmas helyzetbe, hamarabb fogtok szabadulni, mint én, mert én meg fogok halni, de aki előbb szabadul, keresse meg az édesanyámat és mondja el neki, hogy az utolsó gondolataim is a hazám, a szabadság és ők voltak.”
A kivégzési jegyzőkönyv szerint másnap reggel felakasztották. 9 óra 22 perctől 9 óra 35 percig tartott a haláltusája. Péter 13 percen keresztül szenvedett a bitófán, nem volt senki, aki meggyorsította volna a halálát.”
Forrás: Rákay Philip fb oldala