Ma van Kálmán Imre (1882-1953) zeneszerző születésnapja
Ezért s a feledhetetlen, mindenki által ismert műve, a Csárdáskirálynő okán 2002-től e napon ünnepeljük a magyar operett napját.
Az operett (szó szerinti fordításban "kis opera", vagy ha tetszik "operácska") eredendően nem magyar műfaj, mégis magyarként, esetleg magyar-osztrákként ismeri a világ.
Hogy egyszerűbb legyen a kép: az operett gyermeki énünk (fiúknál) játékautója vagy (lányoknál) hajasbabája.
Vagyis nem igazi autó, pláne nem igazi kisbaba - mégis megnyugtató, hogy kölkeink vagy gyermeki lelkeink ilyen játékosan komoly formában ismerik meg egyszerre a majdani nagyszínház és a muzsika csodálatos világát.
Úgy tartják, hogy maga az elnevezés Mozarttól származik, állítólag ő szorgalmazta, hogy a zene ne csak a paloták gazdagjaihoz, hanem mindenkihez jusson el.
És ebben (is) igaza volt.
Nem mesélem el az egész oprett-történelmet, de Lehárral kezdem, az ő Víg özvegye Amerikában a Brodway-n is fogalom lett.
A műfaj mégis a Monarchia felbomlásával vált naggyá.
Csak néhány név: Kacsóh Pongrác, Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Erdélyi Mihály, De Fries Károly, Szirmai Albert, Ábrahám Pál, Gyöngy Pál, Eisemann Mihály, Lajtai Lajos, Fényes Szabolcs…
Sokan állítják, hogy a klasszikus operett az elmúlt évszázad alatt már lejátszott – mára elbukott, avittá, idejétmúlttá lett.
Hadd mondják!…
Az igazság ugyanis más.
Tessenek csak a Fővárosi Operettszínház műsorát nézni: játsszák a már említett A víg özvegyet és a Csárdáskirálynő különös, amerikai változatát.
Tény, hogy a jellemzően a primadonnára, bonvivánra, szubrettre és táncoskomikusra épülő történetek tematikája látványosan már nem nagyon variálható.
Az alaptéma örök, akár esik, akár fúj – ez pedig a szerelem mámora, az operettben hozzá tartozó heppienddel.
Hogy ilyen kacagtató boldogság nincs a való életben?
Sebaj!
Mégis néha-néha azt akarjuk hinni, hogy van.
Felhőtlen eget nézünk ilyenkor, mesét látunk – kikapcsolódunk.
Emlékezzünk a Siófokon született Kálmán Imrére, akinek életrajza okán akár politizálhatnánk is – de eszünkbe se jusson azon elmélkedni, hogy a Csárdáskirálynő netán Bóni gróf ma mely pártnak a tagja lenne, mert még összeomlik ez az egész álomvilág.
Éljen a szerelem – éljen az operett!

A képen: Kálmán Imre szobra a siófoki vasútállomás előtti zenepavilonban
(Siófok, Varga Imre)