A MAI NAPON... Emlékezzünk büszkén a legfényesebb magyar hadtörténelmi eseményre, a pozsonyi csatára.

Feltételezhetően, 907-ben július 4 és 7 között zajlott a magyar történelem egyik sorsfordító háborúja. A csata jóval többről is szólt. Az addigra Európa nagy részét meghódító germánságnak a Kárpát-medence irányába történő terjeszkedése több mint fél évezredre megállt, de korántsem végleg. A történelem egyik legsikeresebb népének, a germánnak ugyanis egyfajta belső programja a kiterjedésre való törekvés, gazdasági, kulturális és időről időre katonai eszközökkel – ezzel a tulajdonságával persze nincs egyedül a népek között -.

A támadó német csapatokat névleg, az alig hét éve elhunyt Arnulf király mindössze 14 éves fia, Lajos vezette, akit az utókor csak „IV. Gyermek Lajosként” emlegetett. Valójában az offenzíva élén három frank arisztokrata állt: Liutpold őrgróf, Theotmár salzburgi érsek és Sieghard herceg. Utóbbi a Dunán támadó német hajóhad élén állt. A három befolyásos főúr nem kevesebbet tűzött ki célul, mint a magyarok kiirtását. Parancsuk így szólt: „decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.”

Mint azóta oly sokszor, a túlerőt legyőzve, szinte reménytelen helyzetben tudtunk győzedelmeskedni. A támadó erők teljes vezérkara, maradt holtan a csatatéren. Zseniális hadszervezéssel, a két és félszeres túlerő ellenére a magyarok megsemmisítették az ellenfél dunai hajóhadát és elpusztították a seregét, a bajor királynak is menekülnie kellett.
A győzelem után 123 évig nem indult újabb támadás nyugatról hazánk felé. A pozsonyi csata a magyar hadtörténet egyik legfontosabb győzelme volt, melyet őseink elsősorban a reflexíjnak, és nomád harcmodoruknak köszönhettek. Az ellenségeink nem ismerték sem a fegyver hatékonyságát, sem a magyarok taktikáját, ezért túlerejük dacára könnyű prédának bizonyultak a törzsszövetség erői számára. 907-ben képesek voltunk e határokat világosan kijelölni.A 1113 évvel ezelőtt, ezekben a napokban történt a sorsdöntő ütközet, a Pozsonyi Csata, mely szilárdan biztosította helyünket, nekünk Magyaroknak, Európa közepén, sőt a X. század legerősebb katonai hatalmává tette hazánkat a kontinensen. A győztes csata lehetővé tette a későbbi erős magyar királyság kialakulását, a kelet-európai hegemóniánk megteremtését, majd a virágzó Árpádkor után, a magyar nagyhatalom megszületését, ezt jelentette ez az ütközet!
Forrás: Ökrös Mariann