Szüreti mulatság
(Rendszerint Mihály utáni vasárnapon, mostanában szombaton tartják.)

A szüret „mérlegelő” játék az áldomás, a hálaadás, a tisztulat, a parttalan jókedv, a Mindenséggel való együtt élés ősi alkalma, az őszi napéjegyenlőség megszentelése.

Hálaadó mise után fölvonulást tesznek az ünneplők, a falu minden zegét-zugát bejárja lármás, maskarás csapatuk. A menetben az alkalomra választott bíró és bíróné díszes hintón vonul. A hintó a „mérlegelést” idézi meg, s rajta, hátul a hágcsón állva az alkalmi kisbíró a helység minden szerén szegén, tréfás szöveggel adja tudtul az utcára sereglett sokadalomnak az év során elkövetett bűnöket – a tréfa a mocskot is gyűlölködés nélkül böfögi fel, fölszabadít, s oldozást ad.
A menet élén rendszerint a zenészek után lovas betyárok, huszárok vagy csikósok kíséretében ünneplő ruhás lányok szagokkal öltöztetett szőlőkoszorút visznek: a bőség, a szüzesség, s az áldozat jelét (a kipréselt szőlő leve Krisztus áldozati vére). A menet résztvevői többségében alakoskodók: dőrék, állatmaszkosok, zsánerfigurák (török, tollas zsidó, ablakos tót, cigányasszony, borbély, haramia…). Az alakoskodók között gyakori a nemet vagy életkort „felcserélő”. (A maszkok nem rejtik el a személyt, a maszk által látványosan nyilvánvalóvá lesz mindenkiben a hétköznapokon takargatott, rejtett tulajdonság is.) A bámészkodóknak cigányasszonynak öltözött vet kártyával sorsot, a dőrék homokkal, hamuval vagy korommal teli harisnyával verik hátba a tétlenül ácsorgókat, s ijesztik a gyerekeket, s a félént fehérnépet is. A csikósok ostort pattogtatnak, a betyárok lövöldöznek, a settenkedő gonoszt űzik eképpen messze; a gazdát alakító legények új borral kínálgatnak mindenkit, az idegent is „beitatják” az általános duhajkodásba. E menet egyben hírverése az esti mulatságnak is.
Estére mesterséges szőlő lugast készítenek a kocsma udvaron, amelyről kötelező szőlőt lopnia a mulatságon résztvevőknek. A „csőszök” a tetten ért tolvajoktól zálogot vesznek. A legtöbb zálogot adó azután, a falu csete-bota, ártatlan legényét bűnbaknak nevezik ki, akit maskara-bíróság ítél halálra, miután a résztvevők a fejére szórták a falu összes „szennyesét”. Hóhérnak öltözött legény hajtja végre az ítéletet: a bűnbak feje fölé tartott rossz cserépedényt furkósbottal szétüti. A bűnbak összeroskad, lepedővel takarják le, nyivákolva siratják el; miközben felugrik, s lepedős kísértetként ijesztegeti a körbenállókat. E szokás talán az ősi napéjegyenlőség emberáldozati emlékét őrzi.
A szüreti mulatságon eddig lefojtott elemi indulatok szabadulnak el; mivel a pletykahordta vétkek itt hangosan, mindenki füle hallatára hangosan kerülnek elő, a rejtett, sejtett, gyanított vétkek nyilvánvalóvá válnak. Nem ritka a verekedés, s néha haláleset, valóságos áldozat rázza meg a közösséget. A verekedők régebben egymás vállát karolva mentek a kocsmába, békepohárinni; a verekedés nem haragot hozott, hanem éppen azt zavarta el – két legény „helyretette” egymást. A téli gonosz-járó sötét napok, melyek felnagyítják a bűnt, a bajt, s fokozzák az egymás ellen feszülő indulatokat – tisztultan találták a hajdan volt falut.

Forrás: Molnár V József – Kalendárium
kép: Canzi Ágost: Tahi szüret (szüret Vác vidékén)