Emlékezzünk... ma az Országház építőjére, Steindl Imrére.

Ha megszavaznánk, hogy melyik lehet Budapest s talán egész Magyarország legnevezetesebb épülete, szinte bizonyosan az Országház kapná a legtöbb szavazatot.
Ám hiába is irányul különös figyelem a héthatárban is csodás, Duna-parti építményre, a Parlamentet – mind méretei, mind biztonsági ügyletei miatt – mégsem ismerjük.
Legfeljebb csak felületesen.
Többségünkben esetleg egy csöppnyi töredékét, ha láttuk. Még bennfentesek között is csak kevesen vannak, akik az Országházat úgy ismerik, mint a tenyerüket, s ezen nincs miért csodálkoznunk: az épület hatalmas, titokzatos – nemcsak az ezeréves Magyarországét, hanem a még ennél is hatalmasabb múltat is magában rejti.
Ami fontos: ma van Steindl Imre (1839-1902) emléknapja – fájó halálára emlékezünk.
Amit mindenképpen tudni kell e nagyszerű emberről: építész volt, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja – és gyönyörű Országházunk tervezője.
Annak idején, 1883. február 1-je, a pályázat határideje lejárta után (tizenkilenc terv érkezett be) négy egyenlő díjat ítélték oda, jelesül Steindl Imrének, Hauszmann Alajosnak, Schickedanz Albert és Freund Vilmos együttes alkotásának, valamint Otto Wagnernek.
A szakértést természetesen a szakértőkre bízom, én csak szolgaian kimásolom a lexikonból, hogy Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.
További művészetei részletekről nem beszélek: könyvek szólnak szinte minden egyes kőről, a különleges fűtési és hűtési rendszerről, a tornyokról s a kupolákról – hogy a belsőépítészeti szépségeket már ne is említsem…
Az Országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel.
Kivételt képezett a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található).
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, vagyis Steindl Imre, a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg.
Amit ma is látunk és tudunk: Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedig tartó munkájával: a Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni.
Ha nem is könnyű, de gondoljunk szeretettel az erejének teljében lévő Magyarországra – s az azt jelképező Országházra, no meg tervezőjére, Steindl Imrére.