A Böjte recept
Szidhatják, ostorozhatják az agyonkèpzett liberális jogvèdők, mégis amit az atya csinàl, egyszerűen működik.

Ma lett teljesen világos előttem a kontraszt, szív, hit, kontra szakma, fásultsággal és tekintély hiányával.

Van egy vidéki kis falu. Direkt nem írom le a település nevét, mert a problémára szeretném felhívni a figyelmet, s nem őket kritizálni. Hisz én sem biztos, hogy tudnàm jobban. De láttam azt, aki igen.

Ebben a kis faluban pengeélen táncol, hogy megmaradjon az iskola. Gyönyőrűséges, felújított iskola épület, művészet oktatás, zene, sport, minden, ami kell. Mégis sorra veszik ki a szülők a gyermeküket, s viszik jóval távolabb nap mint nap a gyerekeket. Az ok, az intézetis gyerekek. Borzalmasnak gondoltam ezt a megbélyegzést, míg meg nem ismertem ma a másik szemszöget.

Sajnos ezekkel az intézetis gyerekekkel rengeteg a gond. Vagyis többükkel. Nem tudjàk őket motiválni, nem lehet miattuk egy tanórát rendesen megtartani, s ez teljesen szétzilálja az iskola közösségét. Aki tanulna, az se tud, vagy már az sem akar. A gyerekek úgy beszélnek a tanàrokkal, hogy arra nincsenek szavak… Legalább is ezt mondjàk.
A következmèny, hogy ha még egy két gyereket kivesznek, megszűnik egy falu iskolája.

Pedig az egy falu szuverenitásának, önazonosságának végének a kezdete. Nem hiába írta Reményik: “Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

Na de mi az ok?
A gyermekotthon, ahol valami nem működik. Ahonnan olyan gyerekeket küldenek iskolába, akik miatt menekítik a többi gyereket, ott nagyon nagy baj van. És ez a baj nem csak a tolerancia hiánya. Ezeknek a gyerekeknek nem volt, nincs aki hitet tudjon adni, önmagukban.
S ez sajnos nagyon sok gyermekotthonban van így. Rossz belegondolni, hova vezet az útjuk azoknak, akik egy általános iskolába sem tudnak beilleszkedni.

A gyerekek a hibásak? Szerintem nem.

Hogy miért, azt Böjte atya mutatta meg, amikor napokat tölthettem vele, az otthonaiban.

Gyerekeit sanszos, hogy sok esetben rosszabb helyről mentette mint ahonnan az itthoni gyermekotthonok lakói jönnek. Mégis fegyelmet és csillogó szemeket làttam mindenhol. Nem a nevelők és az atya anyázását láttam, hanem azt, hogy futnak felé, ölelik, ámulattal hallgatják a szavait, s valóban elhiszik, amit tanít nekik, ha hisznek magukban, ha akarnak, elerhetik a csillagokat.

Az erdèlyi gyermekotthonokból megszámlálhatatlan sok gyermek jutott egyetemre, szerzett akár több diplomàt. Még többen végezték el a líceumot. Olyan pedig elvétve akad, akinek szakmája ne lenne, s ne becsülettel keresné a kenyerét.

Nagy gyermekvédők, liberális jogvédők osztják, kioktatják, milyen gáz, hogy nincs elég magasan képzett gyermekvédelmi szakember, pszichológus, miegymás az otthonokban. Kritizálják a nevelési eszközöket, elveket, mert azok túl maradiak, túl egyszerűek.

S lám mégis az élet Őt igazolja.
Kritikák helyett tanulni kéne Tőle.
Nevelni hittel, s szeretettel lehet, hitre a jövőben, az élet értelmében, önmagukban. Ami különösen nehéz azok esetében, akik nem egyenlő eséllyel indultak.

Èpp ezért ha még nem írtad alá az atyát támogató killást, tedd meg most. Neked egy kattintás, őt pedig megerősítjük abban, amit csinál, s felvèrtezzük a támadások ellen.

https://citizengo.org/hu/211163-alljunk-ki-bojte-csaba-mellett