Pósa Lajos rajongója volt Bródy Sándor,
sőt Hermann Ottó Nobel díjra akarta jelölni

Ma van Pósa Lajos (1850-1914) költő, meseíró, dalszerző születésnapja.
Szegény sorsú tanárembernek indult – miközben szegedi évei alatt kezdetben melankolikus hangulatú verseket írt szerelemről, csalódásokról.
Utóbb egykori iskolatársa, Mikszáth Kálmán ösztönzésére érdeklődése fokozatosan a gyermekköltészet felé fordult.
A legkisebbeket akarta tanítani becsületre, hazaszeretetre, a természet szépségének szeretetére, a szép versek élvezetére.
Benedek Elekkel együtt indította útjára az első irodalmi értékű gyermeklapot, Az Én Újságom-at.
Hazafias költeményeinek lelkesítő hatására határozták el és kötelezték magukat a gyorok-ménesiszőlőbirtokosok (Arad megye), hogy minden évben Lajos napján megtisztelik egy hordó ménesi borral.
1892-ben a Petőfi Társaság tagjának választotta.
Életében ötven kötet gyermekverse jelent meg, egyéb, felnőtteknek szóló versei közül sok százat zenésítettek meg – a legtöbbet Dankó Pista és - Blaha Lujza cimbalmosa - Lányi Géza, sőt néhányat közülük még Bartók Béla is.
Pósa Lajos Szegeden barátkozott össze Dankó Pistával, a népszerű dal- és nótaszerző cigányprímással – ő zenésítette meg egyebek között a Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány, a Szőke kislány, csitt, csitt, csitt, az Eltörött a hegedűm és más nótákat.
Közvetlenül Dankó Pista halála után, 1903 áprilisában mozgalom indult, hogy a híres nótaköltő alakját szoborban örökítsék meg.
Pósa Lajos, hű barátja állt e mozgalom élére, így készült el a szegedi Stefánián az emlékmű.
A város szülötte a századforduló legnépszerűbb nótaszerzője volt.
A lírai szépségű, romantikus szobrot 1912-ben Margó Ede készítette, aki a nótakirály iránti tisztelete jeléül nem kért tiszteletdíjat munkájáért.
A nemzeti körökben népszerű Pósa Lajost más irodalmi társaságokban nem kedvelték igazán.
A történelem sajnálatos fordulatai közrejátszottak abban, hogy Gárdonyi Géza Pósa Lajosról szóló patetikus jóslata („Nevel ma, nevel holnap s nevel a századok során, ameddig csak a magyar szó él a földtekén.”) lassan elfelejtődött.
Pósa is Szabolcska Mihály sorsára jutott: sokan vannak olyanok, akik nevét csupán Karinthy Frigyes paródiája révén ismerik, ha ismerik egyáltalán.
Az ,Így írtok ti’ címû művében – melynek első kiadása még Pósa Lajos életében jelent meg –, Karinthy kifigurázta ki Pósa műveinek azokat a vonásait, melyek a nemzetellenes köröket leginkább zavarják: a hazafias beállítottságot.
Baráti köre rajongással beszélt Pósáról – közéjük tartozott Bródy Sándor is! –, Herman Ottó pedig egyenesen irodalmi Nobel-díjra akarja jelöltetni 1910-ben.
Talán kevesen tudják, hogy az ő műve többek közt az Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem kezdetű esti ima is.
Emlékezzünk Pósa Lajosra a Pósa Lajosra egy versével

Dal a hazáról

Szeresd, szeresd honfi, leány, hazádat,
Mint az édes, mint a szülő anyádat.
Koporsódig hüséges légy iránta,
Hüséges légy örömébe, bujába.

Fejed fölött ez a kék ég ragyogott,
Mikor anyád a bölcsőben ringatott.
Ez a nap süt, ez a csillag sugára
Porladozó őseidnek sirjára.

Ez a föld ad mindennapi kenyeret,
Hideg ellen, vihar ellen fedelet,
Kikeletkor pacsirtaszót, virágot,
Erdő-mező ismerősöd, barátod.

Mehetsz, mehetsz, vándorolhatsz bárhova:
Egész világ idegen lesz, mostoha.
Halni visszahoz a honvágy, a bánat -
Szeresd, szeresd, soh'se hagyd el hazádat!