1959-ben ezen a napon végezték ki az 1956-os hőst, Mansfeld Pétert. Ha el is követte volna azokat a bűnöket, amiket ellene gyártottak egy koncepciós perben, és amit ők bűnnek neveztek, mi pedig hazaszeretetnek, akkor is maximum 5 – 6 év fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetést kaphatott volna. De abban a rendszerben ne keressük a jogot és igazságot. Azt csináltak bárkivel, amit akartak.

Az 1956 utáni megtorlásokat végrehajtó Kádár-kormány éppen a sok fiatalkorú felkelő miatt hozott 1957 nyarán olyan rendeletet, amely lehetővé tette a 18 évesnél fiatalabb, de 16. életévüket már betöltöttek kivégzését.
És ugyanígy kevesen tudják, hogy az 1956-os forradalomig a bírói kar hetven százalékát mozdították el állásából. Még egyszer: 70%-át!
Sokan voltak ugyanis, akik a Horthy-rendszerben tanultak, bíráskodtak és ők nem vállalták, hogy pártutasításra ítélkezzenek. De voltak, akik boldogan kiszolgálták az akkori igazságszolgáltatást.
Őket hívjuk vérbíróknak és az 1956 utáni megtorlásban részt vevő és ítéleteket hozó bírákat is.

Meglepő módon azonban 1956-ig mégsem született annyi halálos ítélet, mint a forradalom leverése után. S mivel az MSZMP 1957. december 10-i ülésén kevesellte a fizikai megsemmisítések számát, ezért a jó pártkatonák mégtöbb embert küldtek a bitófára.
(És akkor egy kis párt evolúció: MSZMP- MSZP- DK, ezek ugyanazok. A kommunista nem vész el, csak átalakul.)

A forradalom leverését követő megtorlások után 1962-ben sokukat gyorsított eljárással nyugdíjazták. Jól megfizették őket, 5-6 ezer forintos nyugdíjjal, hogy tartsák a szájukat a sötét ítéletekről. Összehasonlításképp, hogy mennyire tartotta becsben a rendszer ezeket a bírákat, az akkori havi átlagbér 1638 Ft volt. Amellett, hogy jól megfizették őket azt még tudni kell róluk, hogy ezek a vérbírák nem a legélesebb kések voltak a fiókban.

Olyannyira nem, hogy pl Dr. Vágó Tibor aki az öttagú népbírósági tanácsot vezette és aki halálbüntetésre ítélte Mansfeld Pétert, szabósegéd volt. Akkoriban elég volt elvégezni egy egyéves, a Rákosi-rendszer idején felállított gyorstalpalót a Bírói és Államügyészi Akadémián, és élet-halál urává változott az ember. Így lett pl. belőle bírósági elnök, majd pedig legfelsőbb bírósági bíró. De ők csak nevükben voltak bírók, a mintegy 20 ezer népi ülnök és népbíró többsége két-három elemivel rendelkező, megbízható kommunista volt. Azaz tanulatlan, lelketlen, primitív emberek, mert csak ezek voltak képesek ilyen szörnyűségeket véghezvinni. És az ilyen primitívek söpörtették le a padlásokat, és tartották félelemben a népet! Valamint ezeknek nem volt semmi lelkiismeretük, nem ismertek sem embert sem Istent. Nemhiába üldözték rákosiék és kádárék az egyházakat, hiszen ott volt morál.

De aki halált kért Mansfeld Péterre, az Mátsik György volt. Mátsik segédmunkásból lett Borsod megyei rendőrkapitány, 32 évesen pedig a fővárosi főügyészség politikai osztályára került. Ő is akadémistaként indul, 27 vádlottra kér halálbüntetést. Péter ellen 14 vádpontot hoztak össze, hamis bizonyítékokat is gyártottak. Egy teljes évet szántak arra, hogy egy koncepciós per keretében kivégezhessék 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján…

És itt kapcsolódik a múlt a jelenhez. 2012-ben Mansfeld Péter testvére Mansfeld László, (másokkal együtt) emberölés bűntette miatt feljelentést tett ellene, de a Központi Nyomozó Főügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.
Korábban, 2010-ben az Orbán-kormány kísérletet tett a 70 évesnél idősebb bírák nyugdíjazására, azaz a korábbi 70 éves nyugdíjkorhatárának 62-re csökkentésére. A bírói nyugdíjkorhatár leszállítása miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított hazankkal szemben, mert úgy ítélte meg, hogy a kötelező nyugdíjkorhatár ilyen gyors és radikális leszállítása az életkoron alapuló diszkriminációnak minősül. Hát persze! Mert a kommunista gyökerekkel bíró, a mai neomarxista elméletek iránt érzékenyített bírói kar a globalista baloldal legfőbb bástyája Magyarországon. A nemzeti kormány és az általa képviselt normalitással szemben. Ha sikerülne a bíróságokról is kipucolni az ügynököket… akkor a hatalmi ágak közül már csak a balos sajtóban maradnának.

Ja, meg persze az oktatásban is. És az utóbbi igazán veszélyes! Mert így ez a réteg szépen évről évre, generációról-generációra kitermeli mindig önmagát. Ezt a marxista szellemiséget. Ez egy ördögi kör. Ahogy az oktatásba is vissza kell hozni a valódi értéket és a normalitást, úgy azt a törekvést sem szabad feladni, hogy az igazságszolgáltatásban ne csak jogszolgáltartás, hanem valóban igazságszolgáltatás legyen. Ami végre nem sérti az emberek igazságérzetét. Ahol nem ítélnek halálra Mansfeld Pétereket. És nem mentenek föl rendőri vezetőket, akik kilőtték békésen tüntető emberek szemét. Ahol sajtóperekben nem vérlázítóan elfogult módon ítélnek, a baloldal javára. Ahol nincs kettős mérce.

Röviden ennyit a bíróságok, ügyészségek “függetlenségéről” és a sok felháborító ítéletről, többek közt Bud@házy Gyuri és vádlott társai kapcsán is.