Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget!
Weörös Sándor: Tavaszköszöntő című versének első versszaka utal a néphagyományok időjárási regulájára, miszerint „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”. A versben ez így hangzik: „Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él.”

Március 18. – Sándor, március 19. – József, március 21. – Benedek

A népi időjóslás szerint, ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem, akkor hosszú, lucskos ősz lesz. A zsák meleg a vágyakozást jelenti, hiszen József napján éppen nem szűnik meg a szél, hanem ekkor fújnak a „böjti szelek”.

A népi megfigyelés külön elnevezéssel jelöli a nagyböjt időszakában tapasztalható folyamatos, erős szélfúvást: ezek a böjti szelek. Hogyha sok böjti szél fúj, akkor száraz lesz a nyár, ha nem, akkor sok lesz a csapadék. Ha nem fúj szél, az sem jó, mert az gyenge termést jelez előre.

Benedek napja a “hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi napéjegyenlőség napja.

“A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldette Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt.

Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ottfeledkezett.

Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték.

– Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a két lator! – indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek.

Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből , de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk.

Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”

Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig ezért tisztelték meg a jégtörő névvel.

Forrás: Netfolk – Tánczos Erzsébet írása