Emlékezzünk!...

Tegnap volt 200 esztendeje, hogy megszületett ( a város legszebb sugárútjának névadója, ahol lassan másfél évtizede élek,) gróf Andrássy Gyula.

A Szép Akasztott
dicsőséges pályafutása

A Rozsnyó-közeli Oláhpatakon 1823 március 4-én született, idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula.
Budapest legelegánsabb közútjának neve jelzi hazai történelmi megbecsülését, ám Andrássyt Európa hírűvé mégsem historikus szerepe, hanem egy filmes pletyka tette.
Mesélik, hogy egykoron ő volt (fogalmazzunk finoman) Sisi, osztrák császárné, magyar királyné, őfelsége Ferenc József feleségének kegyeltje – mi több, királyi gyermekének, esetleg gyermekeinek az atyja.
A pletyka valószínűleg – sajnálatosan – nem bizonyítható, de terjesszük csak bátran, hisz mégis öröm meg dicsőség, ha egy magyar vitéznek sikerült fölszarvaznia egy Habsburgot, pláne Ferencz Jóskát, aki azért korábban mégiscsak halálra ítéltette. A szóban forgó sikerfilmben egyébként Sisit Romy Schneider alakította, aki korának oly gyönyörűséges színésznője volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem – ezáltal a Habsburgok lejáratása még dicsőségesebb.
Visszaszállva a földre, annyi bizonyos, hogy a reformkori Gyula gróf tökéletes neveltetésben részesült: jogi tanulmányokat folytatott. Példaképeként tisztelte Széchenyi István grófot, akivel a Tisza szabályozása révén már igen korán meg is ismerkedett. Az éleseszű Széchenyi persze azonnal felismerte Andrássy kitűnő képességeit, és – úgymond – "nagy jövőt" jósolt az akkor politizálni kezdő fiatalembernek:
– Minden lehet belőle, még Magyarország nádora is – mondta róla igen bölcsen.
Andrássy 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett, a diétán többször felszólalt Kossuth Lajos politikájának támogatójaként, amit az uralkodó igen nehezményezett – pláne azt, hogy 1848-ban, Jellasics betörése után Zemplén vármegye főispánjaként a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnoki posztján részt vett a pákozdi csataban, de harcolt Schwechatnál is.
A tavaszi hadjáratban Görgey Artúr segédtisztjeként szolgált: dicsőséges szolgálatáért 1849 tavaszán honvéd ezredessé léptették elő.
Mindezen túl a Szemere-kormány külügyminiszterének gróf Batthyány Kázmérnak megbízásából több diplomáciai missziónak is részese volt, ám sajnos (mint tudjuk...) nem sikerült támogatókat szereznie szabadságharcunkhoz.
1849-ben a világosi fegyverletétel híre Konstantinápolyban érte, ő pedig nem is mozdult onnan – de rögvest megkezdte emigrációját.
Gondoljunk csak bele!
Andrássy ekkor mindössze 25 esztendős volt (csak a rend kedvéért említem meg, hogy Sisi pedig liliomártatlanul 12...), s úgy tűnt, hogy menthetetlenül derékba törik a szépen induló karrierje, holott...
No igen, az azért biztos, hogy Andrássy Gyula nem a bujdosók keserű szárazkenyerét ette, még annak ellenére sem, hogy 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) fel is akasztották. (Lássuk be, ez azért mindenképp elviselhetőbb egy valóságos akasztásnál...) Ebben az időben – jelképesen felakasztva ugyan, de valóságosan – Párizsban élt, mi több: élénken részt vett a társasági életben, kora egyik legvonzóbb, legdaliásabb férfijának tartották. A párizsi hölgyek egyenesen a „Szép Akasztott” (le beau pendu) néven emlegették...
Ám hiába a számos rajongó, ő döntött, s Malomvízi Kendeffy Katinka grófnővel házasságot kötött.
A Habsburg-harag elszállt, s Andrássy 1857-ben hazatérhetett. Büszke honfiként nem kért kegyelmet – de nem is bántották, sőt: Deák Ferenc mellett azonnal be is kapcsolódott a politikai életbe.
Az 1861-es és az 1865–1868-as országgyűlésen Sátoraljaújhely követe lett, majd 1865 és 1867 között a képviselőház alelnöke volt, ami azért egy jelképesen felakasztott ember esetében, egyazon országban és egyazon uralkodó alatt, igazán szép teljesítmény.
1867-re beteljesült Széchenyi István gróf jóslata: Ferencz József koronázásakor ő látta el a nádor feladatait a ceremónia során – de már (Deák Ferenc javaslatára) miniszterelnökként. Andrássy 1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt, egy ideig a közös pénzügyeket is felügyelte, politikai sikereinek összegzésére nincsen helyünk.
Annyi bizonyos: Andrássy Gyula karrierje igazán sikeresnek mondható – még akkor is, ha élete nem kevés buktatóját kényszerűségből el kellett hallgatnom.
Az 1867-es Kiegyezés értékelésébe most nem mennék bele – ezen bizony a történészek még ma is vitatkoznak, ám Andrássy nagyságát aligha vonják kétségbe.
Egykori miniszterelnökünk ma a tőketerebesi kastélyparkban álló mauzóleumban nyugszik feleségével együtt.

A Jóisten áldja haló porát és emlékét szívünkben!