De rendesen!
Nyomorult, gyáva nemzedék,
Míg a szerencse kísér, mint nyárban a légy,
Istent, erényt szemtelenül kerülsz,
De mihelyt az Ô ujja meglegyint
rútul meglapulsz, kétségbeesel.
Városod pusztul, barbár idegen tarolja vetéseidet.
Rablás, gyilkolás, gyáva gond uralja el a világot,
Mely az égtôl leszakadt.
Üresen kong a parancsszó.
Undort ébreszt szagával a gyönyör
s a céltalan félelem ösztönöz ölre menni csak,
de már hiába:
Hited eltûnt isteneid között,
Kővé dermedt mind.
(Madách)
/posztok.hu
️ „Valami véget ért, valami fáj” – ezzel búcsúzik Schmidt Mária egy 24 éves korszaktól a Terror Háza Múzeum élén. És azt hiszem, ezt a mondatot most nagyon sok jobboldali ember érzi.
A Terror Háza Múzeum eddigi huszonnégy éves történetének egy szakasza lezárul


