Pócs János posztja

BÚCSÚZTATÓ

„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.”

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy temetésen is, ha a parlament képviselője szólás lehetőségét kapja, akkor az egész Parlament tiszteletét és együttérzését adja át a jelen lévő gyászoló közösségnek.
Különösen igaz ez részemről, a mezőgazdasági bizottság alelnökeként, mikor Dr. Konkoly Mihálytól veszünk végső búcsút.
Mi, a Parlamentben képesek vagyunk azt hinni, hogy mikor új dolgokat találunk ki, új dolgokkal váltjuk meg a világot.

Dr. Konkoly Mihály bácsi temetése és életútjáról való megemlékezés példa számunkra, hogy nem új dolgokat kell kitalálni, csak továbbmenni az olyan úton, amit Ő - a szó legszorosabb értelmében - vérrel és verejtékkel kitaposott előttünk.
A mai multikulturális világunkban szeretnénk megértetni a
gyermekeinkkel, hogy a haza-, a szülőfalu-, a szülőföld szeretete és
szenvedélye a legértékesebb, melynek nem ára, hanem értéke van.
Kell-e nagyobb iránytű annál a hányattatásnál, amin Konkoly Mihály
bácsi végigment az élete során?

Paraszti családban születni egy életre szóló szenvedély, rögös az út,
kérges a kéz, de a jószág mindig hálás, a föld mindig terem.
Egy parasztcsalád, akik mindenüket a földbe, a tanyába fektették, majd jöttek az oroszok és a románok, és mindenüket elvesztették.

Majd újra kezdték és jött a kuláküldözés, és már nemcsak mindenüket elvesztették, hanem szeretett édesapjukat is félholtra verték.
Ennyi fájdalom és veszteség után más elhagyta volna az országot, a
szülő hazát úgy, hogy talán vissza se néz.
Mihály bácsi és családja nem ment el, nem csalódott, nem adta fel,
hanem újra-, újra- és újrakezdte.
Új típusú bolgárkertészetet indítottak be, majd a téeszesítéssel megint újra elveszetettek mindent.
Még ekkor, ennyi veszteség és kudarc után sem adta fel az anyaföld
szeretetét, hanem elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, és megszerezte a doktori diplomát.
Mi, most a parlamentben büszkén valljuk, hogy a mezőgazdaságban diverzifikációs programmal támogatjuk a gazdák talpon maradását.
De be kell látnunk, Konkoly Mihály bácsi ezt már a TSZ-ben megtette termelési irányítóként, mikor nem csak vetettek és arattak, hanem az építőipart, a szolgáltatást is megalapozta.
Ma mi hirdetjük a Parlamentben, hogy a mezőgazdaságnak az alapja a termőföldtől az asztalig program, hogy a haszonleső spekulánsokat kiszorítsuk a rendszerből.
be kell látnunk, hogy Konkoly Mihály bácsi termelésirányitóként már ezt megtette, mikor hús és zöldség feldolgozót hozott létre, és a boldogházi késztermékek a helyi és a pesti piacon közvetlenül kerültek a családok asztalára.
Igen, be kell látni, hogy az anyaföld iránti szeretetet, a szenvedélyt, az újra- és újrakezdés útját Jászboldogházán Dr. Konkoly Mihály bácsi taposta ki előttünk, nekünk csak tovább kell menni rajta.
Meggyőződésből vallom, hogy a jövőnk sikerének az alapja, hogy ma itt, az Ő ravatalánál/sírjánál a jászboldogháziaknak, nekünk a
parlamentben, iránytűként kell, hogy szolgáljon ez az elkötelezett
szenvedély, az újrakezdésekbe vetett hit.
Mihály bátyám élete igazolta azt a tudományos tényt, hogy aki a földet műveli, aki a földet szereti, az túléli az átlagéletkort.
Dr. Konkoly Mihály bácsitól élete 95. évében búcsúzunk, köszönet a
szenvedélyért, a kitartásért, a példamutatásért.