A MI UTCÁNK - JÁSZSÁGI SÉTA

Kányádi Sándor: A mi utcánk

A mi utcánk olyan utca,
nem is utca, csak fél utca.
Egyik felén füstös, mohás
cserepekkel három faház.

Átellenben üres kert
és szegydeszkákból rossz kerítés,
három fűzfa, térdig nyesve,
vigyázgat a verebekre.

A fűzfáktól kicsit fönnébb,
ahol már a végét hinnéd,
érkezvén a mi kapunkba,
megszusszan a keskeny utca.

Onnan aztán jobbra kaptat,
két kapu és három ablakútját állja,
s mondja: vissza.
Nem zsákutca: csak tarisznya.

Nem is módos, inkább szegény
(jaj, de nagyon szeretem én).
Innen csak indulni lehet,
s aki indul, visszajöhet.

Tisztesség dolgában mindig
tanulhat itt, el a sírig.
Becsületből, akit innen tarisznyáltak,
azt egykönnyen nem fogja az élet piszka,
mert itt még a sár is tiszta.

Nem is értem, az a pózna,
lenn a sarkon várakozva,
miért nem mer fönnebb lépni,
lehet, hogy a fényét félti.

Mindannyian őrzünk szívünkben a számunkra legkedvesebb jászsági településről egykor hangulatos épületeket, utcaképet. A ház mára - lehet - megkopott, de az emlék megfényesedett.

Ezt a hangulatot idézi tagtársunk, a Jászságért Díjas Bugyi László Guriga fotográfus képsorozata, melynek kedvelését és megosztását megköszönjük!