Birodalmi alkotmányoligarchia

Az USA mélyállamából kibontakozó és elsődlegesen az európai országok alávetését megcélzó birodalomépítés hatalmi technikája az eddigi jog eltorzításán nyugszik. Az alávetést az egyes államok politikai elitjeivel kezdve, de az egyes emberek mindennapi életének főbb eseményein is a jognak álcázott kényszerekkel vezetik végig, és az általuk kívánatostól eltérést mint szabálysértést, illetve az egyes államok szintjén mint alkotmánysértést tüntetik fel, és büntetik. Ehhez azonban az alkotmány eddigi fogalmi körét két irányban is ki kellett terjeszteniük.
Egyik kiterjesztés az alkotmány egyes államokhoz kötése és ezeknek sokmilliós közösségének szavazatával legitimált módja helyett a nemzetközi jog alkotmányjogiasítása felé csúszott el. Ezzel az egyes államok alkotmánya felett egy univerzális alkotmányosságot hirdettek meg, például az uniós államok esetében ezt a „közös európai alkotmányosság értékeinek” nevezve. Hogy pedig ez mit jelent, azt a birodalmi erők által szervezett alkotmányjogász csoportok fektették le konferenciákon és ezek angol nyelvű monográfiáiban. Betartását pedig többek között az általuk szervezett Velencei Bizottság felügyeli, melynek egyes államok alkotmányát és tágabban a közjogi törvényeit elítélő vizsgálatai az EU részéről szankciókat, az birodalmi vezető erők részéről pedig „latorállamoknak”, autoritárius, vagy populista államnak bélyegzést vonja maga után. Magyarország vagy Lengyelország megtapasztalhatta ezt új alkotmányánál és alkotmánymódosainál 2010-től kezdődően.
Ennek révén a társadalom és az állam alapjait meghatározó alkotmány feletti rendelkezés átkerül az egyes államok sokmilliós állampolgári körétől a birodalom erői által kiválogatott megbízható egyetemi jogászprofesszorokhoz. Ezek aztán ezt a „közös európai alkotmányosságot” vagy „univerzális” alkotmányosságot a globális erők felügylete mellett kidolgozzák, és nemzetközi bíróságokba, vagy csak államokon belüli főbíróságokba és alkotmánybíróságokba bejuttatva megvalósítják bírói munkájukban a birodalmi erők által oktrojált alkotmányt.
Ez a birodalmi oligarchikus (mert nem az emberek közösségétől származó!) alkotmány azonban túlmegy részletességben is az alkotmány eredeti eszméjén, mert az csak az állam és a jog alapjait tartalmazta, és a részleteket átengedte a többségi demokrácia elvének. A csak kereteket meghatározó alkotmány részleteit a sokmilliós közvélemény ciklikusan változó állása szerint a többségi kormányzat tölthette ki erdetileg. Az új birodalmi alkotmány azonban ennél korlátozóbb, mert jórészt emberi jogoknak nevezett absztrakt deklarációkból áll, melyek ugyan csak egy-egy jogág garanciális pontjára adnak előírást, de értelmezhetők úgy is, hogy fokozatosan a teljes jogrendszer levezethető belőlük. Ekkor a levezetésnek ellent mondó törvényi szabályt például a strasbourgi emberjogi bíróság mint emberi jog ellenest, a hazai alkotmánybírák - követve a birodalmi nemzetközi bírákat - mint alkotmányos alapjog ellenest semmisítik meg.
A mélyállami birodalom így az alkotmány-eszme kettős eltorzításával egy birodalmi alkotmányoligarchia szorításába fogja az alávetett államokat és polgárait, és ezt egy magasabb rendű univerzális alkotmányosságként énekli meg propagandistái révén, melyhez a teljes nyugati mainstream média a rendelkezésére áll.