Miért a Nyugat hibája az ukrán válság? -
A liberális téveszmék, amelyek Putyint provokálták
(JOHN J. MEARSHEIMER, a Chicagói Egyetem politikatudományi professzora)

"Az Egyesült Államok és európai szövetségesei osztoznak a válságért viselt felelősség nagy részében. A probléma gyökere a NATO-bővítés, amely egy olyan nagyobb stratégia központi eleme, amelynek célja Ukrajna eltávolítása Oroszország pályájáról és integrálása a Nyugatba. Ugyanakkor a az EU keleti terjeszkedése és a Nyugat támogatása az ukrajnai demokráciapárti mozgalomnak - amely a 2004-es narancsos forradalommal kezdődött - szintén kritikus elemek voltak. Az 1990-es évek közepe óta az orosz vezetők hajthatatlanul ellenezték a NATO bővítést, és az elmúlt években világossá tették, hogy nem fogják tétlenül nézni, ahogy stratégiai szempontból fontos szomszédjuk nyugati bástyává válik. Putyin számára az illegális hatalomátvétel, és Ukrajna demokratikusan megválasztott és oroszbarát elnökének a kiiktatása - amelyet joggal nevezett "puccsnak" - volt az utolsó csepp a pohárban. Válaszul elfoglalta a Krímet, egy olyan félszigetet, amelytől félt, hogy egy NATO haditengerészeti támaszpontnak ad otthont, és azon dolgozott, hogy elpusztítsa az országot, Ukrajnát, amíg az fel nem hagy a Nyugathoz való csatlakozási törekvéseivel.
Putyin visszavágása nem okozhatott volna meglepetést. Elvégre a Nyugat egyre inkább Oroszország hátsó udvarába hatolt, és fenyegette az oroszok "magját", stratégiai érdekeit, amit Putyin határozottan és ismételten hangoztatott. Az Egyesült Államok és Európa elitjét csak azért érték váratlanul az események, mert (...) hajlamosak azt hinni, hogy a realizmus logikája a huszonegyedik században kevéssé releváns, és hogy Európát olyan liberális elvek alapján lehet egyben és szabadon tartani, mint a jogállamiság, a gazdasági függőség és a demokrácia. De ez a nagy terv félresikerült Ukrajnában. Az ottani válság azt mutatja, hogy a reálpolitika továbbra is releváns marad - és azok az államok, amelyek ezt figyelmen kívül hagyják, saját felelősségükre teszik. Az amerikai és az európai vezetők hibáztak, amikor megpróbálták Ukrajnát nyugati erősséggé tenni Oroszország határán. Most, hogy a következmények már nyilvánvalóvá váltak, még nagyobb hiba lenne folytatni ezt a félresikerült politikát.
(...) Putyin tetteit könnyű megérteni. Ukrajna egy hatalmas kiterjedésű terület, amelyen a napóleoni Franciaország, a császári Németország és a náci Németország mind átkelt, hogy magát Oroszországot támadja, és amely hatalmas stratégiai jelentőségű államként szolgál Oroszország számára. Egyetlen orosz vezető sem tűrne el egy olyan katonai szövetséget, amely Moszkva halálos ellensége volt, amíg nem vonult be Ukrajnába. És egyetlen orosz vezető sem nézné tétlenül, hogy a Nyugat segítsen egy olyan kormányt felállítani, amely elrettentő módon integrálja Ukrajnát a Nyugatba.
Lehet, hogy Washingtonnak nem tetszik Moszkva álláspontja, de meg kell értenie a mögötte álló logikát. Ez a geopolitika 101. szabálya: a nagyhatalmak mindig érzékenyek a potenciális fenyegetésekre a saját területük közelében. Végülis az Egyesült Államok sem tűri, hogy távoli nagyhatalmak katonai erőket állomásoztassanak bárhol a nyugati féltekén, nemhogy a határain. Képzeljék el a washingtoni felháborodást! Kína fontos katonai szövetséget hozna létre, és megpróbálná bevonni ebbe Kanadát és Mexikót is."