_A MAGYAR ZÁSZLÓ_
.
Sehol nem találom a zászlót. Hova kerülhetett, hisz ide rejtettem el annak idején! Mikor is? 1944-ben, vagy ’45 volt már? Nem tudom! De arra tisztán emlékszem, hogy vasárnap volt. Hazajöttünk a templomból, furcsa istentisztelet volt, rendhagyó, 15 éves lehettem akkortájt, édesanyám nagyon szomorú volt és arra kért készítsem én el az ebédet. És akkor átjött Vári Sándor bátyám a szomszédból, sokáig beszélgettek édesanyámmal. Engem kiküldött a szobából. Édesapám nem élt már. Amikor Kolozsvárt bombázták, 1944 júniusában, fagylaltot árult az állomáson. Nekem nem akarta édesanyám elmondani mit beszéltek Vári bácsival. Csak annyit mondott: - Lányom, ismét baj van. Nagy baj. Fogd azt a zászlót és vidd a padlásra! Igen. Tudod, ott van az a láda, az, amelyben a tavaly kotlott a tyúk. Benne van még a szalma. Igen, itt ez a papír, göngyöld bele és dugd a szalma alá! – Dehát miért, édesanyám? - Tedd amit mondtam, kiáltott rám. Ilyen idegesnek ritkán láttam.De amióta édesapám meghalt, édesanyámmal együtt minden megváltozott....
Jaj, Istenem, de feledékeny vagyok! Hisz ma már nem is abban a házban élek! Nem is abban a városban. Itt hiába keresem a ládát és a zászlót! Igen, akkor hoztam onnan el, amikor férjhez mentem. Drága megboldogult férjem tudta, hogy abban a ládában van a zászló, hiába csúfolkodott vele a kocsis, aki költöztetett, hogy, na, mi van Gyula, ez a kopott, tyúkszaros lába is a hozomány része? Nem törődött vele. Megvan! Arra is emlékszem, hogy a férjem a szerszámosládái mellé tette azt a bizonyos ládát! Igen, jaj, de buta vagyok. Hiába keresem itt... De hol vannak a szerszámosládák? Mi van, ha jön a dobos és kidobolja, hogy mindenki aki visszakapja a magyar állampolgáságát, tűzze ki a magyar zászlót? Istenem, akkor én mit tűzök ki? Meg kell keressem, meg kell legyen!
Magyar leszek újra. Azt mondta a lányom, hogy azért kellett Kolozsvárra mennünk, mert visszakapom a magyar állampolgárságomat! Kolozsvárra?! Nem voltam Kolozsváron 60 éve. Amióta férjhez mentem. Emlékszem, amikor eljött utánam az uram... Most újraéltem mindent... Amikor édesapám meghalt... A lebombázott állomást, a halottakat... A gyerekkoromat... Amikor még Magyarország volt.... és mindenhol magyar zászlók lengtek... Amikor megláttam idén januárban a konzulátus épületén a magyar zászlót lengeni, akkor jutott eszembe az én zászlóm. És azóta keresem. Ki tudhat róla? Etuka biztos tudja! A sógornőm, Tibi öcsém felesége. Neki megmutattam, hol van... Ó, hisz Etuka 7 éve meghalt. De akkor ki? Nekem ki kell tennem a zászlót!
Felhívtam a lányomat! Az unokám volt csak otthon és mondtam neki, hogy keresem a zászlót, erre azt mondta, annyi baj legyen nagyi, rendelek neked az interneten egyet! Nem értem én, mit beszélt, de a múltkor is ezt mondta, amikor hátfájásra panaszkodtam, és pár nap múlva megjelent egy fiatalember az ajtóban, és átadott nekem egy masszírozó gépet, vagy mi a búbánat volt az!
Magyar leszek! Hm, ezen kacagni kell. Magyar leszek? Dehát én mindig is magyar voltam. Igaz, 1930-ban, amikor születtem, Románia volt itt. De én még románul sem tudok. A múltkor kaptam valami hivatalos levelet a magyar polgármestertől, románul. Azt is a szomszéd lánya olvasta el nagy kínosan, mert őt román iskolába íratták. Azóta sem magyarul , sem románul nem tud rendesen. Magyarul keresztelt a pap, magyar volt az altató, amit még édesapám énekelt nekem este, magyar volt az első vers, amit megtanultam, magyar volt a tanítom is, habár románul beszélt, amikor úgy kellett neki, aztán meg minden magyar lett valóban. Júj, amikor Horthy Miklós bevonult Kolozsvárra, 10 éves voltam akkor, nagy volt a boldogság! Édesanyám új ünneplőruhát varratott nekem Budai nénivel és mindannyian kimentünk a főtérre. Isten hozott, kiáltottam, nem értettem, ha örülni kell, akkor miért sír mindenki. Édesanyám azt mondta, örömkönnyek ezek... és a fájdalom könnyei, mert testvéreink még mindig rabbilincsben élnek. Fehér lova volt Horthy Miklósnak. Egy pillanatra láttam csak meg, mert elnyomott a tömeg. Nagyon szép volt és jöttek a magyar katonák. Múltkor, amikor itt volt az unokám, hozott magával valami kis tévéféleséget, azt mondta leptok, vagy mi a fene, azon megmutatta nekem azt a filmet, amikor Horthy bevonult Kolozsvárra. Kuncogtam is, mert olyan szövegű dalt hallgattunk meg, hogy 21, 22, 23, magyar baka a legjobb a világon. Mondom, te, ha ezt Muresán, a szomszéd meghallaná, vetné kegyetlenül a keresztet. (Most már csak a keresztet vetné, de 25 éve, amikor a Szabadeurópa rádiót hallgattuk, besúgott a szekunak.) Itthon az én tévémen nem jön be ilyesmi, csak a Jóban rosszban, de az engem idegesít. Nem nézem.
Kár, hogy csak egypár év volt az egész. Aztán megint megváltozott minden. De én akkor is maradtam magyarnak. Imádkozni is magyarul imádkoztam. A mai napig. Gyermekeimnek ugyanazt a magyar altatót dúdoltam és ők is magyar verset tanultak meg először. Csak az emberek voltak rosszak. Nagyon rosszak. Nem fog a gyerek érvényesülni, románul kell beszélni a gyerekkel, románul beszéljen, itt Románia van, maguk bozgorok, nincs hazájuk, a magyar nyelv a legcsúnyább a világon, ez itt Decebál földje, barbár nép a magyar... ilyeneket mondtak... de a szó elszáll. (Ezért akarok minél hamarabb magyar állampolgár lenni újra, hogy ne tévesszenek össze ezekkel! Igaz, több magyar is ilyeneket mondott.)
Aztán lassan Magyarország sem ismert minket el. Oláhok, mondták, majd jött egy magas fiatalember, kiről utóbb kiderült, hogy hazudott reggel, délben, este, miniszterelnők volt, vagy micsoda, és ő azt mondta, hogy ne fogadják el, hogy testvérek vagyunk, mert odamegy majd húszmillió román és a magyarnak nem lesz kenyere. Én nem mentem volna, amúgy sem. És magyarul imádkoztam továbbra is.
Cseng a telefon. Az unokám. Azt mondja, nagyi, készülj, mert már csak pár hetet kell várni és magyar állampolgár leszel újra. A papírjaid már biztos Budapesten vannak. Ja, és megyek ma hozzád, megjött a rendelés. A piros-fehér-zöld zászló.
Vajon él-e még az a varrónő, akivel akkor édesanyám az ünneplőruhámat varratta s az öreg cigány, aki a lakodalmamban muzsikált? Új ruha kell ismét és táncolni volna kedvem!
(Vári Renáta Melinda)