NÉGY MEGJEGYZÉS „UKRAJNÁRÓL".

1. Bármely országnak a „szuverenitásáért", „területi integritásáért" készséggel kezdek aggódásba, amennyiben az illető ország is aggódásba kezd az 1941-es Magyarország szuverenitásáért és területi integritásáért. Az akkori határaink úgy-ahogy igazságosak voltak - szemben a mostaniakkal, amelyeket a Nyugat kényszerített ránk, és amelyekbe soha sem fogunk belenyugodni. (Még ha reálpolitikai okokból ezt jelenleg nem is emlegetjük. Szerencsére én nem vagyok politikus, ezért azt mondhatom, amit a szívem, az igazságérzetem diktál.)
2. A Nyugat által íróasztalnál megrajzolt, sátáni gonoszsággal kreált műállamokat föl kell számolni, területeiket vissza kell adni azok eredeti tulajdonosainak.
3. Ahol az eredeti tulajdonos kiléte vitatott, ott a demokrácia (népuralom) nagyobb dicsőségére népszavazást kell kiírni a hovatartozásról. Ha például 1920-ban a bölcs Nyugat kegyesen engedélyezte volna a népszavazást Magyarországon (ami egyébként alap lett volna), akkor a mai határaink közelebb lennének az 1920-ashoz, mint az 1941-eshez. Persze, értem, miért nem engedték-engedik ezt: akkor összeomlana az egész aljas, becstelen „békerendszerük". Mint ahogy most is összeomlani látják a világuralmukat, amikor az oroszok visszaveszik azt, ami jog és igazság szerint is az övék. Holott éppen a Nyugat ukrán bábjai gyilkolták ezrével az orosz civileket, s ők fosztották meg az anyanyelvhasználat legalapvetőbb jogától az orosz és magyar kisebbséget. Érdekes: ha oroszokat gyilkolnak és magyarokat terrorizálnak, akkor nem számítanak az „emberi jogok".
4. Magyarországnak nem szabad segítenie a náci, nemzetiségeit terrorizáló ukrán bábkormányt. A pofátlanság csúcsa, hogy a nagykövetük követeléslistát nyújtott át. Nem szégyellik magukat? Azok után, hogy eddig is mennyit segítettünk nekik: egészségügyi felszerelések, lélegeztetőgépek, ingyen üdültetés stb. S ők mit adtak cserébe? Jogfosztást, anyanyelvhasználati tilalmat az őslakos magyaroknak... Elég volt az Ukrajna nevű náci bábállamból!

(Pilhál Tamás)