Toborzó, másként

Kijev újabb és újabb százezreket kíván besorozni, hogy folytatódjon a háború. Mindenkit visznek a halálkufárok tizenévestől nyugdíjas korúig, ágyútölteléknek jók lesznek. Mint a hitleri végórákban.
Azt a hazát, amelyhez most áldozatokat toboroznak, már a Majdannál eladták.
Ha Magyarországon valaha veszélyben volt a haza – és hányszor volt, óh, Istenem! –, soha sem embervadászatba torkolló kényszersorozással állt össze a honvédő sereg. Kossuth toborzó szózatára szívrepesve „nyergelt, fordult” az idegenbe parancsolt „császári” magyar huszár… Ha meg éppen nem volt nemzeti regiment, mert a világháború végén szélnek eresztette a vörös gróf züllött hadügyminisztere, magunk szervezte Rongyos Gárdaként álltunk ki az ezeréves határokért, vagy puskát ragadva polgárként, diákként vasutasként foglaltuk vissza legbátrabb városunkat, Balassagyarmatot. A hazáért elvérző pesti srácokat sem kényszersorozással verbuválták 1956-ban.
Hogyan is szavalta Arany nemzetőre? „Nem kerestek engemet kötéllel;/ Zászló alá magam csaptam én fel:/ Szülőanyám, te szép Magyarország,/ Hogyne lennék holtig igaz hozzád!”