ERKÖLCSI HULLADÉK.
A kabinetfőnöknője lecsoszog az utcára terepfelmérésre: tiszta-e a levegő. Elhagyhatja-e már a lakást Jakab, aki most is (nyilván munkaügyben) nála hált. Nem tiszta. Majd a riporter kérésére azt hazudja, Jakab nincs a lakásában. (Tudják: a "munkalakásban"...)
Később Jakab mégiscsak kidugja a buksiját, pedig állítólag ott sincs. Majd a szokásos tízszavas szókincsét lóbálva (Perelek! Mindenkit beperelek! Találkozunk a bíróságon!) autóba ugrik, és elkotródik.
A magánéleti részhez elvileg nem lenne köze a nyilvánosságnak, hiszen a politikusnak is jár a magánélet védelme. Ám éppen Jakab volt az egyik legútszélibb, legmocskosabb azok között, akik Borkai Zsolt magánéleti botlásán rugóztak hónapokig. Akik természetesnek vették, hogy még azután is ugráljanak Borkai fején, mikor már rég lemondott. Sőt, még tegnapi lebukásakor is borkaizott egyet ez a takonyember. Szóval ha valakinek, Jakabnak biztosan nem jár semmilyen magánéleti védelem - vagy legfeljebb annyi, amennyit ő adott Borkainak.
Borkai a lebukás után nem sokkal lemondott, majd visszavonult a közéletből.
Jakabba viszont annyi morál, tartás, becsület sem szorult, hogy a nyilvánvaló lelepleződése után kiálljon a nyilvánosság elé, bocsánatot kérjen a feleségétől, három kisgyermekétől (akiknek fotóival gyakorta gyűjtötte lájkokat), és eltakarodjon a közéletből örökre.
Mert ilyen szintű erkölcsi megsemmisülés után normális ember mást nem tehet.
Ám ő láthatóan nem ilyen. Ő marad. És tagad, fenyegetőzik.
Egy utolsó, hulladék moral insanity.
(pt)