"Az ún. cold reading (bár nincs bevett magyar megfelelője, szó szerint hideg olvasásnak fordítható) egy speciálisan kidolgozott technika használata, melynek segítségével jellemzően mentalisták, illuzionisták, ún. jövendőmondók és ún. médiumok képesek részletes információkat meghatározni egy másik személyről; ezzel azt a látszatot keltve, hogy sokkal többet tudnak az adott emberről, témáról, mint valójában ab ovo tudhatnának.

A technika gyakorlott ismerője, használója akár minden korábbi előismeret nélkül (vö. hot reading) pillanatok alatt le tud olvasni jó néhány információt az alanyról pusztán a személy testbeszédéből, ruházatából, hajviseletéből, neméből, szexuális beállítottságából, vallásából, etnikumából, műveltségéből, beszédstílusából, származásából, és sorolhatnánk tovább."

Az eddig felsorolt alkalmazásai a "hideg olvasásnak" nem feltétlenül etikusak, ezt be kell látni. De a technika használható önvédelemre, emberismeretre, helyzetek értékelésére is. Szigorúan etikusan, morálisan megkérdőjelezhetetlenül.
Leolvasható így az is , hogy ki akarja éppen másnak láttatni magát, felmérhető, hogy valójában milyen szituációval nem képes megbirkózni egy személy, leolvasható könnyen a hazugság, az undor, a félelem, leolvasható az is, ha valaki leplezni próbál valamit.
Amikor az ember rendezőként egy színésszel közösen alkot, ennek az "olvasásnak" az ellenkezője mentén is építi, figyeli a karakter összetett rétegeit, szándékait, titkait. Szeretem figyelni az embereket. Szeretem elemezni egy-egy különös figura sorsát, viselkedését, reakcióit akkor is, ha csak öt percre láttam a villamoson. Tréning ez, de hasznos, nagy gyakorlatra lehet szert tenni vele.

És igen, pont ez a gyakorlatom az, ami miatt leginkább megijedek, ha Magyar Péterre gondolok. Belenézek a beszédeibe, s az álságos hunyorgáson túl, a legelső, ami róla mindig leolvasható, az bizony az UNDOR. Igen, az undor. Igen, mindig.

( Ez nem feltételezés, ez látható, olvasható tény, aki ismeri ezt a technikát, az tudja, látja, olvassa. )

Nagy kérdés, hogy mitől undorodik igazán;
önmagától, a helyzetétől, a félelemtől, vagy attól, hogy nem képes elmenekülni abból a helyzetből, ahová sodorta magát?...Hiszen hiába nárcisztikus, tudja ő, hogy alkalmatlan arra a feladatra, amit kitalált magának, talán undorodik a saját szektájától is, mert fogalma sincs, hogy ha kipukkad majd a lufi, akkor hogyan reagál majd az embertömeg. Undorodik és képtelen az őszinteségre.

Hangsúlyozom, nincs min vitatkozni, mert aki bedőlt eddig neki, az akkor tér majd csak észre, ha a rózsaszín köd alászállt, de itt hagyom emlékeztetőül ezt a posztot, hogy majd akkor legyen mit olvasgatni.
A poszt nem más pártokról szól, nem más politikusokat elemez. Aki a témához szól hozzá , azt tisztelettel fogadom, aki másokat akar szapulni, az keressen ahhoz kapcsolódó fórumot. Köszönöm.