NYOMOR.
Egyetlen képen mindaz a lelki-szellemi nyomor, amellyel a világ legócskább ellenzékét, a magyarországi balliberálisokat "megáldotta" múzsájuk, a Sátán.
Annyira szolgalelkű és hitvány, hogy még a káromlathoz is az idegenségből merít.
A magyar nyelv derogál neki. Noha állítólag "forgatókönyvíró". El lehet képzelni, mi értéket tett hozzá valaha bármihez.
Nincs semmi, ami idekötné ezeket a világpolgárokat, hisz utálják az ittenieket, a "kilencmillió fasisztát", akik miatt nem jöhet el már soha többé az ő idegenséget majmoló, brüsszelita bábkormányuk. Emiatt végtelen gyűlölet fortyog bennük.
Ez is: fölmarkolja a NER-től a milliókat a "munkájáért", aztán kiáll gyalázni azt, akitől a pénzt kapta, s akinek támogatásával ez a remek filmsorozat végre elkészülhetett.
S ami a legmocskosabb az obszcén jelenetecskéjében: besározta, beszennyezte több száz ember munkáját, megkeserítette az örömüket a díszbemutatón. Pedig ők szívvel-lélekkel dolgoztak a Hunyadiért.
Arra sem méltó, hogy leírjuk, megjegyezzük a nevét.
Saját magát átkozta meg és átkozta ki a magyarok emlékezetéből.
(P.T.)