Ungváry meg a piranják

Van abban valami különösen szánalmas, hogy már nem csupán "tényfeltáró" hiénákat küldenek az ellenoldali tollforgatóra (földerítendő lakhatási viszonyait, leleplezni lakbérszámláit, keresztbe-kasul hazudozni felesége munkájáról), hanem az egyenruhagyűjtő udvari "történészüket" is ráeresztik.
Aki aztán történészhez méltatlan, haragvó és részrehajló, sejtetésekkel és pletykákkal tűzdelt publicisztikát közöl.
Rendben, írjon publit, de akkor miért bújik a "történészi" álca mögé? Hisz már rég nem az. A sípos bohóckodása óta biztosan nem.
Ungváry Krisztián egy szélbalos politikai aktivista. Aki mellesleg - nem kismiska! - náci uniformisokat gyűjt.

Nem nehéz észlelni azt a rettegést, amellyel Bayer Zsolthoz viszonyul a magyarországi bolsevik élcsapat. Rettegnek tőle, mint vasorrú bába a mágneses vihartól. Tudniillik Zsoltnál közérthetőbben, frappánsabban, szívből jövőbben, igazabban tán egyetlen magyar író ember sem képes megfogalmazni mindazt, ami körülöttünk zajlik. S minthogy Zsolt a legnépszerűbb, legszeretettebb publicista e honban, a sok kis tehetségtelen, vereségektől frusztrált balos piranja próbálja őt tömeges vergődéssel, apró harapásokkal a mélybe húzni.
Őt, aki se nem politikus, se nem képviselő.
Megboldogult Lovas Istvántól féltek talán ennyire a túloldalon, s próbálták az ismert módszereikkel (mocskolódás) lejáratni. Ám csak egyre nepszerűbb lett.
Zsolttal is ugyanaz a bajuk, mint Pistával: hogy a túloldali senkiknél tehetségesebb, okosabb, frappánsabb, hitelesebb. Minden megszólalása egy-egy szeg a baloldal koporsójába.
S míg a nemzeti oldalon Lovas van meg Bayer, addig odaát csak levitézlett jusztok, vévézsótik, albán urak. A különbséget zongorázni lehet. Ám Ungváryék nem tudnak zongorázni. Se.
Csak falkában harapni.
Eléggé kétségbeejtő szellemi-lelki nyomorban lehetnek, hogy legfőbb muníciójuk egy hatvan éve halott nagypapa...
E helyről is gratulálok hozzá!
(PT)