1956. november 4-e, a szovjet invázió évfordulója valóban a forradalom leverésének gyásznapja, de egyben a szabadságharc legkeményebb szakaszának kezdete is.

EZEN A NAPON A PESTI SRÁCOK ÉS ORSZÁGSZERTE SOK-SOK ELLENÁLLÓ ÚGY DÖNTÖTTEK, HOGY FELVESZIK A HARCOT A KOMMUNISTA MEGSZÁLLÓKKAL SZEMBEN.

Például a Corvin közben és a környéken Pongrátz Gergely, Wittner Mária vagy a még ma is velünk lévő Varga János négy napon át tartotta az állásait a félelmetes túlerővel szemben, országszerte pedig egészen november közepéig zajlottak a harcok. Ezt követte a sok-sok, sortüzekkel vérbe folytott tüntetés, a bátor munkássztrájkok sora, a csendes ellenállás és tiltakozás szerte a Kárpát-medencében. A hazaáruló Kádár János és bandája csak 1957. tavaszára tudta stabilizálni a diktatúrát.

Ezért méltatjuk ezen a napon, a Halhatatlanok napján a bátor szabadságharcosokat és mártírokat, akik nem féltek szembeszállni az elnyomókkal.

Ma, amikor recseg-ropog körülöttünk a világ és újra újra veszély fenyegeti a békénket, szabadságunkat és függetlenségünket, újra az ő kiállásukból és erejükből kell példát merítenünk.

(Ezen a végzetes fotón a Corvin közt védő Vajdahunyad utcai felkelők csoportja látható. Kádár és Apró hóhérai e felvétel alapján azonosították és ítélték el koncepciós perekben sokukat. Wittner Mária és Varga János a képen bekarikázva látható.)