Ne a szovjetek régi talpnyalói oktassanak bennünket az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméjéről
Az orosz tankönyv-ügy egyre szélesebb körben okoz vitákat, és már az elején érdemes leszögezni, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc valóban nem lehet semmiféle vita alapja. A másik fontos szempont a vita részletezése előtt, hogy azok az emberek, akik a legundorítóbb szovjet kommunizmus kiszolgálói voltak, most ne oktassanak senkit 1956 szelleméről. Ezt tette ugyanis Lendvai Ildikó is, akinek a fia keverte meg az állóvizet és dobta be a köztudatba a témát egy lettországi portálra hivatkozva, hogy az oroszok 1956-ot fasiszta lázadásnak írták le. A tankönyvben ez nincsen benne, de azt valóban leírják, hogy 1956-ban a II. világháborús fasiszta magyar hadsereg egyes tagjai is részt vettem a harcokban. Fasisztának nevezni a magyar hadsereget aljas és hazug dolog, ezt minden magyar nevében kikérhetjük magunknak, ebből egyikünk sem engedhet. Azt pedig máris leszögezhetjük, hogy pont a Lendvai Ildikók, Karácsony Gergelyek és hasonszőrű elvtársaik szokták fasisztázni Horthyt és az 1945 előtti magyar világot, így különösen felháborító, hogy ők most a leghangosabbak. Megszoktuk már a baloldal aljasságát, így azt a régi kommunista szokást is, hogy a saját bűneikkel vádolják meg a másik felet. A Karantén ezért nem hagyta szó nélkül ezt az ügyet sem, de befutott a Gyurcsányba szerelmes DK-s Barkóczi is, valamint a Budapestet büszkén csődbe vivő és azt fennhangon hirdető Karácsony Gergely is, akinek a csődhelyzet mellett van egymilliárd forintja graffitifalakra és kerékpártámaszokra. Abszurd budapesti látkép a baloldal homályos szemüvegén keresztül. Nézzétek most is a Karanténvlogot és iratkozzatok föl a csatornára.