A nácizmust nem számolták fel 1945-ben, csak átnevezték demokráciára – Honi felderítés
A második világháború utolsó hónapjaiban német katonák és titkosrendőrök, meg szlovák Hlinka-gárdisták még javában öldösték Szlovákiában a lakóhelyükről összefogdosott embereket, sokfelé akár százával gödörbe lőve zsidókat és más civileket, amikor a partizánok már ugyanezt művelték a másik oldalon. A lakosságot terrorizáló fegyveres csőcselék tagjai elsősorban a német és magyar civil lakosságot, illetve magyar hadifoglyokat és leventefiúkat mészároltak le tömegesen – természetesen a kifosztásuk után –, de esetenként zsidókat, sőt, szlovákokat sem kíméltek, ha érdemesnek látták kirabolni őket. Az ezeken a háborús bűncselekményeken edződött hóhérok aztán a háború véget érte után már Eduard Beneš köztársasági elnök közvetlen parancsára folytatták a tömeges gyilkolászást nemzetiségi alapon, a felszabadult, demokratikus Csehszlovákiában. Volt önbizalmuk, hiszen a győztes oldalon álltak, így akár náci elgondolásokat is alkalmazhattak. Szenvtelenül gödörbe lőttek férfiakat, nőket, gyerekeket, még csecsemőket is. Ligetfalunál szemrebbenés nélkül működtették tovább az ottani náci koncentrációs tábort, csak már nem zsidóknak: ezrével gyilkolták le a Pozsonyból elhurcolt magyar és német polgárokat, a férfiakat megkínozva, a nőket csoportosan megerőszakolva, a gyerekeket akár élve melléjük hantolva, és persze mindenkit kirabolva. Az iszonyú embertelenségekről Dunajszky Géza felvidéki helytörténész beszélt a műsorban.