Bámulatosra sikerült a Tosca a Magyar Állami Operaházban, amely Ókovács Szilveszter második rendezése a megújult teátrumban. Az eredetileg a napóleoni háborúk hajnalán a spanyol és nápolyi erők által megszállt Rómájában játszódó művet ezúttal az ’50-es évek Magyarországára álmodta meg a rendező, ezzel együtt a színpadot, a szereplőket és természetesen a nézőket is beszippantja a kommunista diktatúra fojtogató légköre. A darabban megjelenő Regnum Marianum templom, az Andrássy út 60., az Operaház és a Sztálin-szobor talapzata, a forgó ágyú valamiféle másik tengelyre fűzi fel Toscát, miközben a videóanyagokon a filmhíradó díszszemléjét nézzük a Hősök teréről, a tengelyek csomópontjáról. A rendezővel következő riportunkban arról beszélgetünk, hogy mennyire része a történetnek a brutalitás és az erőszak, szóba kerül az is, hogy a valóságban a politika és a kultúra miként fonódott össze az Opera patinás falai között ebben az időben, de kielemezzük azt is, hogy a klasszikus operarajongók vajon hogy állnak egy ilyen jellegű, modern feldolgozáshoz.