𝗠𝗲́𝗴 𝗮 𝘀𝘇𝗲́𝗹𝘀𝗼̋𝗯𝗮𝗹𝗼𝗹𝗱𝗮𝗹 𝘀𝗲𝗺 𝘃𝗼𝗹𝘁 𝗸𝗶́𝘃𝗮́𝗻𝗰𝘀𝗶 𝗚𝘆𝘂𝗿𝗰𝘀𝗮́𝗻𝘆 𝗙𝗲𝗿𝗲𝗻𝗰𝗿𝗲 𝗲́𝘀 𝗮 𝘀𝗹𝗲𝗽𝗽𝗷𝗲́𝗿𝗲 𝗮 “𝗺𝘂𝗻𝗸𝗮 𝘂̈𝗻𝗻𝗲𝗽𝗲́𝗻”
Az elmúlt 30 évben a Gyurcsány-langyos sör-hideg virsli szentségtelenháromság olyan alapvetése volt a majálisnak , amit legfeljebb a koronavírus-járvány tudott felülírni – meg most, úgy tűnik a választási vereség. A rendszerváltás óta ugyanis először történt meg, hogy az MSZP őskövületei vagy Gyurcsány Ferenc, karöltve az április 3-án végleg levitézlett szocialistákkal, nem mertek kiállni a kiábrándult választók elé. Gyurcsány valószínűleg inkább a szemlőhegyi villa kényelmében ünnepelte az általa olyan nagyra becsült, jakabpéteri értelemben eszményített MELÓSOKAT. Igaz, nem is igazán hiányzott senkinek: bár a keményvonalas ó-kommunisták a Városligetben, Thürmerék pedig a Kodály köröndön tartottak kisebb sátras bulit , a parlamenti baloldalt senki sem hiányolta sehonnan. A munkát, kenyeret pulcsis Komjáthy Imre szerint a szocialisták éppen “a helyi közösségeket erősítik”, azért nem mutatták meg magukat, míg Thürmer Gyula szerint a szocialisták és Gyurcsányék nem is igazi baloldaliak. Abban pedig szinte mindenki egyetért, hogy a parlamenti baloldal nem “csak” az országot, hanem még saját magát is elárulta.