A pénzügyminiszter szerint túl sokat keresel! De már intézi…
(Bálint Botond elemzések)

Kármán András persze ezt nem így mondta, ennyire nem hülye, viszont gondosan közgazdasági dumába csomagolt fejtegetése sokkal aljasabb a címben jelzettnél. Eredetileg azt a felütést szántam ennek a posztnak, hogy miért rühellem a közgazdászokat és nem csak azért mert rendszerszerűen sokallják a valóban munkát végző emberek fizetését, hanem mert soha nem sokallják a cégek profitját. De nem találtam elég kattintás vadásznak. Na ez a közgazdász-gondolkodás.

Ráadásul Magyarországon ez speciálisan még sokkal ocsmányabb, ugyanis az átlag pesti közgazdász csak a külföldi cégek profitját nem sokallja soha, a magyarokét viszont mindig.
Na nézzük a pénzügyminiszter fejtegetését, amelyet minden baloldali kormány pénzügyminisztere elmondott az elmúlt bő harminc évben, pont ugyanígy. Az aktuális kesergés:

“Évek óta a bérek nálunk tartósan gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység. 2010 óta a vállalatok reálbérköltségei 40%-kal nőttek. A termelékenység viszont csak 19%-kal.”

Hát a vállalatok szempontjából tényleg borzasztó. Persze jó lenne tudni, hogy az átlag mit takar, de kicsire egy közgazdász-pénzügyminiszter nem ad. Ágazati bontással sem vesződünk, nemhogy az az alatti változókkal. Egy biztos, a vállalatok profitját a bérnövekedés csökkenti, az, hogy mennyiről mennyire, az kit érdekel? Én is úgy ismerem szegény kapitalistákat, hogy csak akkor kezdenek el panaszkodni, amikor már egy jó ebédre és egy jó szivarra sem marad nekik.

Én szociológus vagyok eredetileg, sőt, még akkor tanultam a szakmát, amikor még nem arról szólt az egész, hogy a fehér heteroszexuális férfiak elnyomnak mindenkit. Ezért egyetlen kérdésem volna így adatilag, teljesen értékmentesen: milyen is volt az a termelékenység/bér arány az elmúlt 36 évben, milyen arány alakult ki eredetileg a privatizáció során? Honnan indultunk? Köbe van az vésve, hogy a teljes foglalkoztatás közelében lévő gazdaságban a bérek nem nőhetnek jobban, mint a termelékenység? Ha ugyanis nem rentábilis a dolog, akkor pont a foglalkoztatás nem tartható fenn. Azt hozzá sem teszem, hogy egyébként meg az egész libsi banda zokog a pocsék fizetések, meg a nyomor miatt? Ahogy azt sem nyitom ki, hogy ezekhez a magas fizetésekhez Európa legkisebb vállalati nyereségadója társul.

Ez mind a cserépedény Fidesz munkalapú társadalmának a következménye, hiszen a segély termelékenységével nem zaklatnak senkit a liberálisok. Szóval egyszerű a helyzet, lefordítom Kármán elvtárs szavait. A multik által jól eldugható nyereséget terhelő adót fogják növelni, amivel természetesen a magyar vállalkozásokat sújtják majd. A béreket meg még csökkentik is az új személyi jövedelemadókkal. Nőnek az adóbevételek, amiből olyan beruházásokat finanszíroznák majd, amelyeket külföldi cégek csinálnak majd meg. Viszont diadalittasan bejelenthetik majd, hogy a termelékenység és a bérkiáramlás örvendetes összerendeződést mutat!

Ugyan nő majd a munkanélküliség, csökkenek majd a reálbérek, de a közgazdászok végre boldogok lesznek és ez a fontos. És az a pénz ami eddig nálad csippant, az ezután valahol egy osztrák vagy német multinál növeli a menedzsment bónuszát. A termelékenységnövekedés eredménye először a Fidesz 16 évében került egyre nagyobb arányban a munkavállalókhoz. Az ország viszont arra szavazott, hogy ez így nem jó, kerüljön vissza azokhoz, akiktől visszavettük, a multikhoz, vagyis a magyar bérek maradjanak alacsonyak. Olyan alacsonyak, mint amilyeneket a multik a kilencvenes években elintéztek maguknak. Gratulálok.
(A kép a pénzügyminiszter Facebookjáról van, éppen közgazdász-vándorgyűl, ottani beszédéből van az idézet. Láthatóan éppen az alacsony termelékenységre gondol.)