A jogegyenlőség érdekében szüntetjük meg a házasságot

(Bálint Botond elemzések)
Ehhez a küldetéshez te is kellesz! Támogasd a Revans munkáját, támogasd az ellenállás és a józan ész hangját. KATT IDE: https://www.donably.com/pestisracok

Krasznahorkai Emma az ELTE Szociológia Doktori Iskola Interdiszciplináris Doktori Programjának doktorandusza, radikalizációkutató. Ez az igaz mondat önmagában annyi iróniát, humort és abszurditást tartalmaz, hogy az egyszeri "tartalomgyártó", feltéve ha rendelkezik bármiféle önreflexióval, azonnal elszomorodik. Én készséggel elismerem, hogy már a radikalizációkutató fogalmának kitalálására sem lennék képes, főleg azt igazi tudományos identitásként benyögni.

K. E. (igen annak a Krasznahorkainak a lánya) írt két hete egy cikket az Indexre és az Ötre, amely igen jól megírt szövegben a házasság megszüntetés érdekében érvel. A gondolatmenet igazi poszt-posztmodern, akár logikusnak és koherensnek is olvasható, de persze maga a zseniális felszínesség. K. E. nem tehetségtelen, sőt bizonyos értelemben örökölte az apja mondatait. Szerencsére számos pontot tud tenni közben, ami sokat segít.
K.E. véleménye szerint meg kellene szüntetni a házasságot a természetes jogfejlődés részeként, a bejegyzett élettársi kapcsolat úgyis tudja jogilag azt, amit a házasság, és úgyis sok a válás. K.E. nagylelkű, megengedné, hogy az egyházak úgy kapcsoljanak szentségeket a bejegyzett élettársi kapcsolathoz ahogy akarnak.

A dolgozat legszebb része az utolsó bekezdés, ha paródia lenne, akkor meghajolnánk a szerző zsenialitása előtt és új Karinthyként üdvözölnénk. Íme:

"A kritikusok majd felteszik a kérdést: valóban szükséges-e ezért megszüntetni a házasságot? Természetesen nem szükséges, csak így a logikus. Egy állam legfontosabb feladata, hogy a felesleges társadalmi feszültségeket megszüntesse és valódi békét teremtsen a népe számára. Ha azonban egy intézmény kapcsán újra és újra fellángol egy vita arról, hogy kik férhetnek hozzá, akkor észszerűbb, ha nem a használók körét rajzoljuk újra és újra, hanem magát az intézményt korszerűsítjük. A házasság így nem megszűnik, hanem meghaladásra kerül. Végre mindenki egy olyan országban élhet, ahol többé nem kell azon se gondolkodni, hogy ki házasodhat és ki nem. És mindenki mondhatná, hogy neki is ugyanaz nem jár, mint ami másnak."

De sajnos ugye komoly, már amennyiben a szerző maga is nem az emberi lét paródiája. Egyébként egy macskával lakik, ó szent sztereotípia! (Érthető okokból nem térek ki ezekre a kontextusra, mert vannak olyan betűsaláták, amelyek vélelmezett negatív kontextusa szánalmas virtuális létem megszüntetéséhez vezetne.)

Fura, hogy vannak olyan emberek, akik azt hiszik, a jogintézmények emberi boldogságot keletkeztetnek pusztán azzal, hogy átnevezik őket. És milyen csodás egyenlősítő gondolat, hogy elvesszük a "házasságot" azoktól, akik viszont fontosnak tartják eredeti tartalmában. Mert ők ugye nem számítanak.

Az igazán súlyos elmebajok onnan ismerhetőek meg, hogy már a tünetek bírálata is csak erősen abszurdnak tűnő érvekkel lehetséges csak. Szörnyű lehet olyan embernek lenni, aki naphosszat ilyen gondolatokkal kergeti magát.
Nem tudom kiről készült ez a kép, de én is így képzelem.