Magyar Péter Pakson talizna Orbán Viktorral
(Bálint Botond elemzések)
Magyar Péter odáig jutott a "kormányzásban", hogy már az aktuális döntéseire vonatkozó felelősségét is megpróbálja az ellenzékre, az ellenzéki pártokra és persze azok vezető politikusaira hárítani. Miután most Paks ürügyén végre megvolt az első helikopterezése is, úgy érzi, itt az ideje, hogy végre hosszabb időt tölthessen Orbán Viktor társaságában, ráadásul olyan helyzetben, ahol a saját maga szerint ő látszik fontosnak. De ha nem a lelki tényezők felöl közelítjük meg a miniszterelnök munkáját, akkor egyetlen olyan eset van, amikor az aktuális kormány elvárhatja az ellenzék teljes együttműködését, az pedig egy súlyos nemzeti vészhelyzet, amely a kormányzat, a végrehajtó hatalom kompetenciáján méreteiben, következményeiben, lehetséges rossz kimeneteleiben túlterjeszkedik és a szó szoros értelemben a nemzet létét, közvetlen jólétét, életformáját rombolóan és helyrehozhatatlanul fenyegeti. A Paksi Atomerőmű helyzete ugyan akár ilyen is lehetne, de hála istennek most nincs ekkora válság, csak egy szimpla, előrelátható, hosszú ideje fennálló energiaválság, amitől az előző kormány eddig sikeresen védte meg az országot. Nincs nukleáris vészhelyzet, csupán csak az aktuális kormányzat alkalmatlansága vezetett egy megoldható nehéz helyzet eszkalálódásához, amely sok tízmilliárdjába került és kerül majd az adófizetőknek. Az a szakmai megoldás, amelyet most éppen alkalmaznak (terv, erőforrás), bármikor rendelkezésre állt korábban is, csak a kormányzati döntés hiányzott pár héttel ezelőtt. Van tehát felelősség, amelyet szét kell osztani, mert Magyar Péter és a kormánya ugyebár csak nem lehet felelős?
Magyar Péter azonban elsősorban azért hívja össze a parlamenti pártok elnökeit, hogy a paksi díszletben gyalázza és alázza őket személyesen, közelről az arcukba bámulva. Eddig még ugye sohasem tett mást, ez nála a napi gyakorlat. Kormányozni azonban még nem látta senki. Érthető, hogy az országgyűléstől eltekintve, ahol hivatali kötelességük ezt elviselni némelykor, a parlamenti ellenzéki pártok vezetői ettől az élménytől bárhol másutt eltekintenek. Annak idején Márki-Zay Péter reménykedett abban, hogy majd a választási győzelme után, kormányfőként jól kialudhatja magát, mert neki sem volt ötlete, hogy mit is tenne, ha hatalma lenne hozzá. Magyar Péter fejében láthatóan pedig az volt és van, hogy nincs különbség a kampány és a kormányzás között, ugyanúgy csak kommunikációs döntéseket kell hozni, mint korábban.
Érdekes kérdés, hogy az inkompetens kormányra és a középszinten, a szakmai szinteken kiürített államszervezetre mikor szakadnak rá azok a problémák igazán látványosan, amelyek a szakmai döntések elmaradásából következnek?
Magyar Péter azt már érzékelte, hogy az atomerőmű leállítása nem tett jót az imázsának, mert az emberek úgy vannak a paksi atomerőművel, meg a konnektorban található árammal is, addig rendben van, amíg minden működik, viszont nem akarunk rádióaktivitásra, balesetre, vezetékszakadásra, vízhőmérsékletre, vízhozamra és költségekre gondolni. Ilyen az, "kedves új kormány", amikor a lakosság megszokta, hogy mindig van korlátlanul áram és olcsón. Megértem, hogy az előző kormány ezen örökségével nem tud mit kezdeni Magyar Péter. De már intézkedik, hogy ez a káros megszokás elmúljon, az tuti. De Orbánra hiába vár a Duna-parton...
(A miniszterelnök hivatalos közlönyében megjelent képen az az egyik pillanat került megörökítésre, amikor Orbán Viktor sziluettjét kutatja a távolban.)