Sajnos akad még sok minden, amiről nyíltan kell beszélni, ha őszinte megújulást és sikeres Revansot tervezünk a nemzeti jobboldalon!

Én ezt olyan jogon teszem, hogy ezekre a problémákra a (májusban felfüggesztett) PestiSrácokon, különféle műsorokban és a Magyar Nemzetben, A tudatos polgár című (sajnos szintén felfüggesztett) cikksorozatomban) időről-időre figyelmeztettem. (Hozzá kell tenni, ezek a vélemények megjelenhettek az akkori állítólagos propagandasajtóban - várom a hasonló kritikákat például a ma kizárólag melegpornóban utazó 444-től!)

Véleményem szerint mindenkit, aki részt vett a "közérdekű vagyonkezelő alapítványok, azaz a kekvák" struktúrájának kidolgozásában és bevezetésében, azokat - a megújulás érdekében - el kell távolítani a nemzeti jobboldal szervezeteiből. Az ő bűnük ügyanis felfoghatatlan, hiszen egész egyszerűen nem számoltak avval, hogy bárki másnak valaha is kétharmada lehet. Emiatt most a magyarelvű konzervatív műhelyeket, a nagy hagyományú intézeteinket és háttérintézményeinket ezüsttálcán szolgálják fel Magyar, Ruff és Tarr asztalára.

Kiváló példa erre a Terror Háza esete, amely a hónap végére teljes egészében az ügynökkormány markába kerül. Nem lepődnék meg, ha az 56-os forradalom kitörésének 70. évfordulóján az apakomplexusos vérhörcsög itt mondaná el ripacs beszédét, Manfred Weber és David Pressman izzadt tenyécsapkodása által kísérve. Gondolom még a színpadot is pont ott helyezik majd el, ahol Orbán Viktor mondta el a valóban történelmi beszédét 2002. február 25-én, százezer honfitársunk előtt.

A Terror Háza, mint Európa egyik legjobb és lengépszerűbb múzeuma a korábbi közalapítványi, alapítványi formában simán eltartotta volna magát jegyárbevételből, de (a többi régi intézethez hasonlóan) azt is "kekvásítani" kellett, hogy a többi új csilliárdos kekva (lásd pl. a francia pezsgőben lubickoló MCC-t) ne szúrjon annyira szemet.

Tehát a Miniszterelnökség akkori minisztere, miniszterhelyettese és más vétkesek jóvoltából most kezdhetünk mindent elölről, az ügynökkormány pedig ott tobzódik a korszakalkotó erőfeszítéssel létrehozott, szimbolikius és nagy hatású intézményeinkben.

Szakmámból kifolyólag elég élesen ráláttam a nemzeti jobboldal elmúlt majd' három évtizednyi tevékenységére és pontosan tudom, hogy mindvégig a tisztességes, jószándékű, takarékos és építő kezdeményezéseké volt a főszerep. Ezért sem cipehetjük tovább azt a terhet, amit ezek a "merániaiak" az utóbbi 4-6 évben ránk akasztottak, miközben tőlünk a verejtékes munkával felépített kis műhelyeinket, fórumainkat, találkozóhelyeinket (esetünkben lásd PS és R56) kicsalták. Mert még a kiéheztetett, fakarddal küzdő, szerény kis konkurenciára is féltékenyek voltak...

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, számuljunk el egymással mielőbb, hogy ezek a terhek már ne zavarják tovább a jövőépítő küzdelmüket!