A Sándor-palotának lesz lakója, de egyéb nem történik
(Bálint Botond elemzések) (És kövessétek a Revans oldalát!)

Az ugye teljesen nyilvánvaló volt eddig is, hogy Magyar Péternek, a Tisza pártnak és a párt külföldi tulajdonosainak nem célja a társadalmi béke megteremtése Magyarországon. Baka András köztársasági elnöksége nem csak jogi értelemben lesz kérdéses, hanem politikai értelemben is értelmetlen. Baka András számtalan döntésével fejezte ki a pályafutása során, hogy szerinte jog az igazság és valóság felett áll. Bírói döntésével 1956 ügyében nem a forradalmárok, hanem a kommunisták oldalára állt jogi értelemben, és a 2006-os jogsértések sem érték el a kényes jogállami ingerküszöbét. Jogi álláspontja természetesen minden esetben érvelhető, amennyiben az igazságot és a valóságot nem vesszük figyelembe.
Magyar Péter eljárása a legitim köztársasági elnökkel szemben egyetlen esetben lett volna legalább politikai értelemben racionális akció, ha olyan köztársasági elnököt jelöl, akinek legalább van esélye valamiféle nemzeti egység megteremtésére. De a cél nem ez volt, Magyar Péter nem egyszerűen nem tanult a Fidesz ezzel kapcsolatos hibáiból, hanem még rendesen tetézte is azokat. A köztársasági elnök körüli kavarás csak médiazaj és gyakorlatilag fel is számolta az intézmény maradék tekintélyét is. Megtartott kampányígéretnek lehet majd azért nevezni Baka András kései karriercsúcspontját, de egyébnek nem.
A jobboldal számára az a tanulsága ennek az egésznek, hogy amikor lehetőségünk lett volna rá, nekünk kellett volna felemelni a köztársasági elnöki jogintézményt, és mondjuk hagyni, hogy Áder János had rendezkedjen egy kicsit és had teljesítse ki a szimbolikus legfelsőbb hatalom tekintélyen alapuló korlátozó szerepét. Ő volt az egyetlen, aki személyiségként és fideszes politikusként erre képes lehetett volna és a Fideszre ilyesmi rá is fért volna. A többi köztársasági elnök ebbéli tevékenységét pedig fedje jótékony homály és a feledés.
Az elmúlt 36 évben számtalanszor előfordult, mindegyik kormány idején, hogy a köztársasági elnöknek tekintély alapon be kellett volna avatkoznia az állam működésébe, mert vagy a választok, vagy a politikai elitek, az 1956 alapjain álló köztársaság értékeivel nem összeegyeztethető döntést hoztak, vagy egyéb túlzásokba estek. Miután az ezekből a figyelmeztetésekből következő társadalmi diskurzusok is elmaradtak, egyszerűen nem is született meg a fejekben és a szívekben az a természetes tudás, hogy a köztársasági elnöki tekintély elfogadása a létrehozandó nemzeti minimum egyik alapja.
De az ilyesféle demokráciából most sokkal jobban kikanyarodtunk, mint az elmúlt 36 évben valaha. A jelenlegi kormányt a választói támogatás legitimálja, a demokratikus rendszer már nem igazán. Nagyon fognak csodálkozni, hogy szilárd intézmények nélkül milyen gyorsan esik szét a politikai hatalomgyakorlás. Baka András legfeljebb csak azon liberális értelmiségiek körében bír majd tekintéllyel, akik Göncz Árpádot is ájult rajongással vették körül. És persze azon tiszás rajongók között, akiknek fogalma sincs arról, mire is való ez az intézmény.