Hajdú Gábor és Borsa Miklós szánalmas története jobb, mint egy görög álltatmese. A két kolléga, aki több évtizedes pályafutása során mindig igyekezett a Nap felé fordulni, most megismerkedhetett a valódi önkénnyel és példás módon belevágódott a tiszás trágyalébe. (Angyali, ahogy Hajdú azon nyafog, hogy feladta remek állását és most végkielégítés nélkül rúgták ki...azok a csúnya korpafaló disznók!)

Bodacz Balázs pedig eddig is egy moral insanity volt, most legalább duplanulla lett belőle, minden nap vérciki számára, amit bábként a pozíciójában tölt.

Magyar, Ruff és Tarr, miután a rendszerváltoztatás óta közmegegyezésen alapuló alkotmányos gátakat - nyilván külföldi parancsra - lerombolva elüldözték az államfőt, a legfőbb ügyészt és elzavarták a médiahatóság elnökét is, most szabadon garázdálkodnak az országban. Ennek része a szólás- és sajtószabadság felszámolása. 1990-től 36 éven át (sok hibával, de mégiscsak) alkotmányos módon felügyelték a közmédiát és szabályozták a sajtót. Mostantól elég egy illuminált miniszterelnöki böffentés és már repül is függetlenobjektív médiavezető.

👋Gratulálok tiszzások, megcsináltátok! Kun, Rákosi és Kádár büszkén néz fel rátok a pokolból!

(Huth Gergely - Miért félnénk? posztja - iratkozz fel ide is!)