AMÍG MI EGYMÁSSAL TORZSALKODUNK, NEM ÁLL MEG AZ ABSZOLÚT FILMSZÍNHÁZ

Szabó Gergő írása

Néhány napot levonultunk vidékre, szerettem volna békét és nyugalmat, amit meg is találtam. Hírekből csak morzsák hullottak rám, mégis, több volt annál, mint amennyit az egészséges lélek elbír. Mielőtt visszatérek teljes valómban néhány nap múlva, néhány dolgot röviden mégis ki kell írnom magamból.

Látom a nagy helyezkedéseket, ujjal mutogatásokat, mosakodásokat, egymás késelgetését és nem néz ki jól. Persze, az ilyesminek mindig van egy olyan éle is, hogy elválik az a bizonyos dolog a víztől, ami nem is baj. De talán el lehetne fogadni végre, hogy nem mindenki mondja ugyanazt pontosan, mégis hasonló értékrendet vallunk. Ezen túl is lehet lépni, de vannak sajnos olyanok, akiknek csak akkor kényelmes jobboldalinak lenni, ha csak be kell állni a sorba kockázat nélkül és jól beállított képekkel illusztrálva megmondani az előre megírt tutit, tartva a markukat.

Nem, ez nem erről szól. Nem az üres szólamokról, hanem arról, amiben hiszel, amit kaptál a családtól, az iránytű már önmagától működik. Ha nem dobban meg a szíved a Himnusz hallatán és nem érzékenyülsz el, ha fogalmad sincs a magyar történelemről, csak szeretsz szépeket mondani megfelelő időben, akkor nem itt van a helyed. Ha a nehéz helyzetek menekülésre késztetnek és a félelem erősebb a hitednél, akkor főleg máshol keresd a boldogulást.

Sokszor írtam már, hogy rengeteg feladatunk van, oktatni és nevelni, a következő generációt megismertetni a magyarság hagyományaival, történelmével és továbbadni a stafétát. A szikra sokakban ott van, de ha elnyomják vagy rossz irányba vezetik őket, akkor elalszik, nekünk ezt a szikrát kell feléleszteni sokakban. Ez a nemzet mindig túlélte, mindig voltak olyanok, akikben lobogott a láng, így most is ez a feladat. Példát mutatni, nem a könnyű végét megfogni a dolgoknak. Ha arról beszélünk, hogy keresztények vagyunk, ne ezoterikus baromságokkal tömjük a többiek fejét, ha van szép és büszke történelmünk, ne találjunk ki magunknak még szebbet.

Ne feledjétek, amíg megy a torzsalkodás, amíg semmitmondó viták döcögnek, amíg gyáván helyezkednek egyesek, zajlik az abszolút filmszínház, gőzerővel megy a manipuláció és az agymosás, az alternatív múlt gyártása.

Gondolkodjunk inkább el azon, hogy sokan észre sem veszik, hogy a sokat szidott másfél évtized működő államának utolsó rángásaiban élnek. Az új kormány marketingpolitikája alatt szépen lassan eltűnik ez a sokat szidott világ és jön valami új, valami fájdalmas. Annyira rossz volt itt minden, hogy még megvannak a jóléti intézkedések, családi kedvezmények, a teljesen tönkretett ország és a romok rémképe pedig nyilvánvaló hazugság, látjuk és tapasztaljuk.

Azok, akik habzó szájjal szidták a luxizást, akik ki vannak elégítve kirakatperekkel, vezetőszáron elhurcolt ismeretlen emberek képével, azok vajon ugyanolyan boldogan nyalogatják a szájuk széléről a habot akkor, amikor kiderül, hogy Magyar Péter hogyan és milyen módon nyaral? Kit érdekelne ez amúgy, ha nem ez az uszítás zajlana? Na, most tegyétek félre a kettős mércét, érdeklődjetek szépen. De most házmestertempó van, jelentsd a másikat, gyanakodj, miért van neki bármije is.

Diktatúráról beszéltetek, már most látszik, hogy mennyire nem volt az. De már alakul. Felrúgják gondolkodás nélkül az alkotmányos rendet és még pökhendien magyarázzák is. Polgármestereket fenyegetnek, embereket visznek el túlbuzgó rendőrök, építik a félelmet fentről és hergelnek rendületlenül. Osztja a tiszás hátország a koncot, de észre se veszitek. Nem lehet nyaralni, de a miniszterelnök luxizik, ahogy szeretitek mondani. Nem baj, neki lehet, megérdemli.

Majd idővel ébredjetek fel, inkább előbb, mint utóbb. Én meg megyek vissza a feleségemhez, most hogy kiidegeskedtem magam újra. Néhány nap múlva folytatjuk. Addig úgyis ugyanígy fog röhögni az arcunkba az emberséges és működőképes Magyarország pannon Caligulája.