A "FRANCIA KISFIÚ"

Bálint Botond elemzések írása

A dolgoknak csak a mélyebb összefüggések mentén van igazán értelmük, gyönyörű példája ennek az a póló, amely tegnap került elő a ládafiából, mélyre ásva, de szinte érintetlenül. A 2002-es vesztes kampány emléke, és a köré szőtt baloldali és liberális gyalázkodás mementója.

Ez még az “internett” előtti időkben történt, amikor a Népszabadság, néhány bulvárlap és a két kereskedelmi tévé, a TV2 és az RTL Klub vitte el az emberek figyelmének nyolcvan százalékát.

A Fidesz kampányplakátján egy francia kisfiú volt látható, mint azt az akkori ellenzéki sajtó, vagy ki a fene kinyomozta, mert a Fidesz a képet egy külföldi cégtől vásárolta. Eleve nem helyes ugyebár egy magyar politikai kampányban egy magyar gyermeket felhasználni, de hát akkoriban is pont úgy volt, mint mostanában, aki az arcát és a nevét adta a Fidesz kampányához, azt egészen elképesztő módon megtámadták, aztán ha visszalőttünk, akkor ugyanúgy áldozatpózba vágta magát bármelyik, mint most.

2002-ben ugyanúgy vesztettünk, mint most, azt mondák minden el lett lopva, ami megvolt, hogy aztán ők lopjanak el mindent. Nincs új a nap alatt. Most, ezen a nagyon kellemetlen napon érdemes néhány tényt figyelembe venni, egyrészt a szocik ezekhez képest profik voltak és visszafogottak. Másrészt tényleg volt kormányzati tapasztalatuk és ők aztán igazán tudták, hogy semmi nem tart örökké, különösen az nem, ami öröknek van szánva. Arra akarok utalni, bármennyire is kényelmetlen ezt hallani, tulajdonképpen lényegtelen, hogy mit csinálnak ma alkotmányossági szempontból. Ahogy a mi kormányzásunk sem vezetett oda, ahová gondoltuk, aztán csak reméltük, úgy ők is pont ugyanígy lesznek ezzel. Biztosak abban, hogy csak a Fidesz lehet veszélyes a hatalmukra, ahogy mi is teljesen feleslegesen tartottunk attól, hogy Gyurcsány és az SZDSZ visszajön. A gondolkodásmódjuk visszatért, de ők maguk nem. Az volt az egyedi eset, a különleges, hogy a Fidesz 2002 után 2010-ben nagyjából ugyanazzal a csapattal vissza tudott térni a hatalomba. Az sem volt szükségszerű, ahogy most sem az, hogy a Fidesz korrigálja majd a Tisza nevű anomáliát.

A tágabb értelemben vett jobboldal fogja ezt megtenni, szélesebb koalícióban, mint amire a Fidesz támaszkodott, a név mindegy. Ehhez egyetlen jól definiálható eszközre van ehhez szükségünk, meg kell tanulnunk ahhoz a szavazói mocsárhoz beszélni, amelynek női tagjai el vannak olvadva attól, hogy az EFOT-on Radnai Márk szelfizés közben megfogta a derekukat. A jövő elkezdődött, csak nem az, amelyiket szerettük volna.