Fekete nap
(Stefka István vezércikke)

Mintha egy zacskó cukorkát dobtak volna az emberek közé a magyar filmek vetítésével – mondván, ez is elég lesz nektek! – szopogassatok a hírek, a közérdekű információk helyett. Ugyanis 2026. július 7-én elsötétült az M1 Televízió képernyője, megszűnt a hírszolgáltatás s egyben elhallgatott a Kossuth Rádió. Legutóbb az 1956-os forradalom-és szabadságharc idején történt ez meg, amikor a Kossuth Rádióban nem Rákosi-Gerő hírei hangzottak el, hanem Beethoven Egmont-nyitányát játszották, míg alatta beszűrődött a stúdióba a fegyverropogás. Magyar Péterék a közmédia szőnyegbombázását a legnagyobb titokban hajtották végre. Ilyen még a rendszerváltás 36 éve óta soha nem történt meg, hogy megszűnjön a közszolgálati televízió és rádió adása. Pedig a kommunisták-liberálisok mindig is szemben álltak a nemzeti, keresztény oldallal, a hatalom váltáskor gusztustalanul nyírták ki egymás újságíróit, de a magyar társadalom információra való igényét mindig kielégítették.

Ezt csak azért említem, mert az újságírók előtt nem volt ismeretlen a tisztogatás. Talán egyedül Antall József első szabadon választott kormánya (1990) hagyta a helyükön a volt kommunista nomenklatúra vezető szerkesztőit. Már csomagoltak, aztán kicsomagolhattak… Hogy tovább dolgozhattak, igyekeztek meghálálni azzal, hogy az MSZP-SZDSZ pártokat támogatva megbuktatták médiafölényükkel 1994-ben az Antall-Boross kormányt, a jobboldali koalíciót. Mégis mi a hasonló és különböző az akkori szőnyegbombázás, média tisztogatás között? A kunbélás, rákosista, kádárista bolsevik stílus, alig különbözik a mai balosok, nemzetietlenek globalista módszereitől. Magyar Péterék, a Tisza Párt bábjai Brüsszelnek, a Black Rock -féle, láthatatlan-, pénzügyi háttérhatalomnak, akiknek céljai közé tartozik a világuralom, azaz a nemzeti identitás, a keresztény értékek elpusztítása, mint a nagy internacionalista Szovjetunió idején. Csak akkor hagytak valami kis nemzeti cumit a megszállt országoknál. Ezek a woke, a gender értékei alapján mindent el akarnak venni: a szabadságunkat, a nemzeti öntudatunkat, normális életünket, a családban való hitünket és a kereszténységben rejlő nemzeti múltunkat.
De térjünk vissza a médiára. A szocialisták, szabaddemokraták 1994. július 21-es szőnyegbombázása, más néven a médiapuccs több mint 200 televízióst, rádióst érintett szakmailag és anyagilag is. Kirúgták, nyugdíjazták, rendelkezési állományba helyezték őket, azaz hallgatásra ítélték. Az MTV Híradó és A Hét műsorából csaknem száz kollégával, a többi között Császár Attilával mi is az utcára kerültünk. A magas mércével mért, szakmailag kiváló, közismert újságíróink hazug lejáratása sikeres volt, akárcsak most. György Péter esztéta, SZDSZ-es szakértő ezt írta az Élet és Irodalom 1994. július 8. számában: ,, az önök teljesítményét a szabad Magyarországon az egyik leggyalázatosabb médiateljesítményének tartom.” Az elfogult liberális csak azt felejtette leírni, hogy abban az időben a 95 százalékos balliberális médiatúlsúly idejében a kommunista nomenklatúra és a szabaddemokrata újságírók diktatórikus, lejárató eszközeikkel, hazug információkkal félrevezették az embereket, félredobtak minden újságírói etikát, miközben az akkori Híradó és A Hét a lehetőségekhez képest objektív, közszolgálati hírszolgáltatást végzett. A balliberális, erőszakos magatartás azonban hasonló a 32 évvel ezelőttivel.. A napokban elsötétült M1-en ez a felirat volt látható:,, A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük…” György Péter ha élne, gratulálhatna az ő elfogultságát, hazugságát túlszárnyaló Magyar Péteréknek. Míg az esztéta vállalta a véleményét, ezek a tiszások gyáván elbújnak mások háta mögött. Ugye nem gondolja senki sem komolyan, hogy ezt a bocsánatkérés, hazugság feliratot a kirúgott újságírók írták!

Magyar Péteréknél az aljasságnak és a hazugságnak nincsenek határai. Horn Gyuláéknál még volt vörös vonal, igaz az aljas megoldásokban ők sem szűkölködtek. Harminckét éve, július 21-én a Híradó stábja a reggel kilenc órakor kezdődő, szokásos nagy értekezleten készült az aznapi feladatokra. Közben titokban egy másik csapat – a szélsőliberális Egyenleg volt embereivel – szintén forgatott. Egy kollégám még aznap délelőtt telefonált a news roomba: Pista, itt nincs valami rendjén, mert ugyanazon az eseményen két televíziós stáb is forgat. Innen már ismertek az események. Újságírók, operatőrök, szerkesztők, technikai munkatársak – vagy nyolcvanan – aznapi munkája felesleges lett, mert este nyolckor már a megújult Horn-Pető -féle híradót sugározták. Érdekes! A régieknek elég volt egy nap az átállásra, nem kellett elsötétítenie a képernyőt. A Magyar Péter-féle diktatórikus hatalom új, televíziós ,,szakemberei” napok óta szöszmötölnek, hogy egy ,,független” hírműsort sugározzanak többségében RTL-es, ATV-s, Telexes, 444-es… szerkesztőkkel. Ha valamikor, akkor most ezek az újságírók lesznek függőek a hatalomtól, a pénztől… Globalista, magyar ellenes érdekeket fognak szolgálni. Az újságírók tömeges elbocsátásával kapcsolatban ajánlanám figyelmükbe tanulságként a Médiaháborúról írott könyvem egy részletét, amiben éppen a most, ismét kirúgott Császár Attila 1994-ben készült interjúját olvashatják Kósa Ferenc filmrendezővel, az MSZP elnökségi tagjával. Kósának elege volt a balliberális koalíció bosszúhadjáratából: ,,...amíg Magyarországon bizonyos szellemi áramlatok, politikai értékek képviselői azt érzékelik, hogy szándékosan rekesztik ki őket az MTV és a Magyar Rádió műsoraiból, műsorstruktúrájából, addig ez az igazi alapkérdés. Hiszen bármilyen kirekesztés akadálya lehet a demokráciának. Amíg kirúghatnak embereket a tv-ből, a rádióból, amíg lehet bosszút állni, kapkodni, addig nem lesz európai mércével mért demokrácia, hanem csupán balkanizálódás…”
Kósa Ferenc, egykori szocialista politikus akkor még nem tudta, hogy lassan jobb lenne a Balkánhoz hasonlítani, mint a Nyugathoz. Lehet, hogy az új garnitúra lassan azt is eléri, hogy megszűnjön a déli harangszó. Mindenesetre az újságírás, ma nem biztonságos.