Kipróbáltam milyen tiszásnak lenni…

Bálint Botond elemzések írása.

Hát persze nem magamtól, az élet forszírozta a dolgot. Röviden fogalmazva késett a vonatom négy percet és emiatt lekéstem a reggelit. Pechemre ugyanis a helyen, ahol früstökölni szándékoztam, csak 10 óráig szolgálnak fel reggelit, 10 óra 1 perckor már nem. Ilyenkor különösen fájó az az egyébként pozitív ténykörülmény is, hogy a vendéglátóipari egységben olcsó és bőséges a kaja, mindenféle díszítményekkel. 10 óra 1 perckor kénytelen voltam az emlékeimre
hagyatkozni, múlt idők kulináris élményeit felidézni és kitérni a melegre a légkondicionált vendégtérből.

Ugye kitalálták, hogy kínjaimért Vitézy Dávid a hibás? Ha például egy órát késtünk volna, akkor nem csak a helyjegyem árát kaptam volna vissza, hiszen akkor már kaphattam volna enni. A reménybeli visszatérítést beleforgathattam volna az ebédembe (menü), amit 11 óra után viszont már talán hajlandóak lettek volna felszolgálni nekem. Persze az étterem is lehetett volna
rugalmasabb, de hát minden hibalista elején a kormány, a miniszterelnök és az illetékes miniszter
áll. De a pincér hölgy legalább elment megkérdezni a konyhára, hogy van-e még reggeli.

Vitézy amúgy is kihúzta nálam a gyufát, a MÁV app ugyanis ugyanolyan szar, mint Lázár idején volt, a légkondi másfél fokkal hidegebbet fúj, mint amit én szeretnék, továbbá az egyik PS-es kolléga beírta a csopiba, hogy lerohadt alatta a busz valahol a pusztában és miután az új kormánynak sikerült felszámolnia a pótlóbusz bizniszt, rohadt lassan jön ebben a reggeli melegben a mentés.

Magyar Péterből most kihagytam nyolc napot, már amennyire kihagyásnak lehet tekinteni azt,
hogy a médiás jelenlétének csak az egynyolcadával találkozol naponta, ami így is kitesz egy sorozatepizódnyi időt, plusz a reakciók és a mémek. És ez mind másodlagos közlés, pedig az anyósom is kímél, igaz az egyik rigó az udvarról állandóan a miniszterelnökről akar velem beszélgetni. Vagy két-három napig lázasabb voltam, mint gondoltam.

És akkor elmagyarázom, hogy mi a kormányzás. Tehát ha te vagy a “közlekedési” miniszter és ebben az országban laktál az elmúlt években is, akkor tudod, hogy mi fog történni egy ilyen kánikulai periódusban a vonatokon és a vonatokkal. Tehát nem abban reménykedsz, hogy majd csak lesz valahogy, hanem behirdeted, hogy lehetnek problémák és készülsz pótlóbusz kapacitásokkal, főleg azokon a vonalakon, ahol sokan utaznak. Egy komplex üzemben mindig
kvázi tervezettként kell készülni a gyakran előforduló hibatípusokra és üzemzavarokra.

De ez mind semmi, mert én kénytelen voltam egy szokásosan szar croissant reggelizni miattad, te
dilettáns! Most kanyarodok rá a tiszás feelingre. 4 perc késés? Az én időm drágább ennél! Jó tudom ez még a Fidesz és a Lázár hibája, de meddig lesz az még? Az nem volt meg, hogy meleg lesz? Még a víz is fogyóban van, pedig abból lehetett volna tartalékolni! Mondjuk ez már egy másik vergődés. De a vízzel, illetve vízhiánnyal, a szélkerekekkel, az áramszünetekkel majd máskor foglalkozunk.

Illetve így a végére még egy kis kedvesség, megtippelem, hogy miket hisztizett volna az ellenzéki
sajtó a kormányváltás előtt, ha mondjuk Takács Péter mond olyat, hogy bárki bármikor csak indokolt esetben menjen a sürgősségire.

Hány beteget embert, hány polgártársunkat öltétek meg ezzel? Hogy lehet elbizonytalanítani az
embereket abban, hogyha a szükségét érzik, akkor haladéktalanul forduljanak orvoshoz, rendelési
időn kívül pedig azonnal menjenek be a sürgősségire? Hányan fognak belehalni abba, hogy a dilettáns miniszter szavára hallgatnak és megvárják a reggelt? Főleg ilyen melegben! (Vegyétek úgy, hogy a közepénél elcsuklott hangom, a végén meg már zokogok.)

Szóval ne fideszes iránybók kritizáljátok az új kormányt. Kerítsetek elő valahonnan, az óvodás
korotokban a homokozóban eltemetett énetekből azt a hisztit, amivel el akartátok venni a
vödröcskét a Jencikétől és tomboljatok. Nem is rossz érzés, csak rettenetesen ciki.