NEMZETI ÉRZÉS NÉLKÜL NINCS VÁLOGATOTT FOCI

Bálint Botond elemzések írása

Elkapott egy nyári vírus, aminek helyből volt két haszna, nem kellett császkálnom kifelé ebben a melegben, továbbá kibírtam, hogy szinte egyáltalán nem követem a belpolitikát. A javulás útjára lépve ma reggel meg arra ébredtem, hogy "Németország" (és a "hollandok" is) kiesett a foci vébén a 32 között. Nagyon régen nem nézek már focit, legfeljebb véletlenül, nagyjából akkor hagytam abba végleg amikor Gerald Asamoah bekerült az akkor még talán idézőjel nélküli német válogatottba. Mikor becserélték először, nagyon lelkes volt, ezért maradt meg bennem.

A nemzeti válogatott kifejezés is ugyanolyan fogalomrablás áldozatává vált, mint minden más régen egyértelmű kijelentés az elmúlt két évtizedben. Például ha valaki nem született németként kerül be a német válogatottba, legalább legyen annyira jó és lelkes, mint amennyire egy német lenne és focizzon az ország nemzeti karakterének megfelelően.
Ehhez képest manapság a vb európai csapatai pont olyanok mintha klubcsapatok lennének, teljesen kiveszett belőlük minden nemzeti jelleg. Ez akkor is így lenne, ha jól játszanának, de nagyon sokszor még ez sem jön össze.

Igazi nemzeti érzés nélkül nincs válogatott foci ez látszik a valódi nemzeti válogatottak által nyújtott élményből is, semmiféle érzelmi viszony nem fűz a japánokhoz például, de jól esett olvasni (mert meccset nem nézek), hogy valódi nemzeti válogatottként küzdöttek egy másik nemzeti csapat ellen és vesztettek az utolsó pillanatban. És az a másik nemzeti csapat történetesen Brazília volt. És ezért drukkoltam (habár nem néztem) annak idején a horvátoknak a franciák ellen.

Paraguay tehát megmutatta és nagyon jól tette. Ez meg itt az állítólagos német válogatott. A fenéket, ez egy Németország néven futtatott klubcsapat.