Dezse-Zelenka Dóra - újságíró beszéde a június 27-i, NORMALITÁSÉRT ÉS MAGYAR SZABADSÁGÉRT kiálló tüntetésen.

Mert “most azoknak jött el az ideje, akik nem az első sorban akarnak tapsolni, hanem az első sorban hajlandóak üvölteni”.

Társadalmunk éppen a vesztébe rohan és jelenleg senki nincs, aki ezt megállítsa. A minap készítettem egy videót Preston Davey brutálisan megrázó tragédiájáról. A 13 hónapos brit csecsemőt két homoszexuális örökbefogadó “apja” hónapokig kínzott, szexuálisan bántalmazott, ami végül 2023-ban a csecsemő halálát okozta. Az egyik beteg állatot életfogytiglanra ítélték gyilkosság, nemi erőszak, gyermekbántalmazás és gyermekpornográfia bizonyított vádjával. A másik szörnyeteget gyermekhalál engedélyezése, gyermekbántalmazás és szexuális zaklatás miatt 25 év börtönbüntetésre ítélték. Mielőtt még valaki félreértené, MOST NEM AZ ELLENPRIDE-ON vagyunk. A kis Preston történetét azért dolgoztam fel, mert a britek a bevándorlási botrányok után, most éppen emiatt az ügy miatt lázadoznak az ultaliberális propaganda ellen. Ráadásul egy két és fél éves kisfiú anyukájaként különösen megrázott a történet.

A történetet feldolgoztam, beszámoltam róla, nyilván kitérve arra, hogy a magyar miniszterelnök is beállt azoknak a sorába, akik általánosítva kijelentik, hogy a nehéz sorsú gyermekek kérdés nélkül jobb helyen vannak homoszexuális pároknál, mint az intézetekben. Erre most ne térjünk ki, hosszú lenne.

De tudjátok hogyan fogadták a kis Preston történetét a birkalájkolók? KIRÖHÖGTÉK. Ugyanazok az arcok röhögték ki egy 13 hónapos csecsemő brutális bántalmazásának a történetét, akik az előző tüntetésünk idején azt szívecskézték, hogy Magyar Péter szerint mi az uniós pénzek ellen tüntettünk. S ezek ugyanazok a birkalájkolók, akik nagy hévvel osztogatták meg azt a hírt, hogy Orbán Viktor migránstábort nyitott Vitnyéden a legnagyobb titokban, úgy, hogy ez még azoknak sem tűnt fel az elmúlt két évben, akik elvileg a migránstábor területén tartózkodnak. ÉRTITEK MIRE SZERETNÉK KILYUKADNI?

A magyar társadalom most egy olyan szintre süllyedt le, hogy nagy részüknek már semmi nem számít, csak lájkolhassák a vezérüket, ezzel igazolva az áprilisi döntésüket, miközben a valóság, a valódi tragédiák, a valódi történetek, az IGAZSÁG nem érdekli őket, vagy csak egész egyszerűen kiröhögik mindezt. Hogy magyarázod el ezeknek az embereknek a valóságot, hogy tudod felnyitni egy olyan ember szemét, aki kiröhögi egy csecsemő tragédiáját, hogy tévúton jár? Hogy tudod elmagyarázni a birkamód lájkolóknak, hogy a magyar kormány rendre a szemébe hazudik, miközben éppen egy valódi diktatúra, de minimum egy anarchia kiépítése zajlik ebben az országban? Én csak egyet tudok. Én biztosan itt leszek, és megpróbálom mindenhova elvinni a saját propagandámat. Hogy a gondolkodás és az emberségünk újbóli megtalálása mentheti csak meg egyedül a magyar társadalmat.

Most azoknak jött el az ideje, akik nem az első sorban akarnak tapsolni, hanem az első sorban hajlandóak üvölteni. Ébresztő, magyarország, hajrá, gondolkodó magyarok!