Én nem tudom, hogy kik voltak azok, akik a magyar zászlót a Dunába dobták az Erzsébet hídról, de kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy a társadalom egy része ilyen mentális állapotban van.

Nem is szeretnék vitát nyitni és jóemberkedni, előre elnézést kérni, hogy hova mi való, meg kinek milyen jogai vannak. A prájdos zászló nem való az Erzsébet hídra, de egyik hídra sem, a magyar nemzeti zászló meg igen. Ez nem bonyolult dolog, ne tegyünk már egyenlőségjelet a két szimbólum közé, sőt, ne is említsük őket egy lapon.

Amikor tömeghisztériát csinálnak abból, hogy a színes zászlót a Dunába dobják, amikor a rendőrségnek van energiája, hogy soron kívül elkapja és előállítsa, aki ezt tette, akkor a magyar zászlónál miért nincs ilyen buzgalom? Ha jól olvasom, akkor a színes zászlókat a vízbe dobó ember akár börtönt is kaphat és 3 milliós bírságot. Mi lesz a magyar zászlót Dunába dobókkal? Emlékszünk, korábban se nagyon törték magukat a hatóságok, amikor hasonló történt, ez pedig egyértelmű üzenet volt akkor is, hogy mit tűrnek meg és mit nem. Pedig nincs szocializmus, vagy mégis?

Ne feledjétek, az önfeladás a pusztulásba vezet, ha kibírt itt ez a nemzet bő ezer évet őrületes viharok közepette, annyi lehetne bennünk, hogy ne számoljuk fel önmagunkat. Ezek a trendek már fordulóban vannak a világban, nem érdemes felszállni utolsóként a süllyedő hajóra.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan és milyen környezetben nőttek fel azok, akik hasonlóra képesek, milyen ingerek érték őket. Mert ez természetellenes. Valakik pont erre építenek és ezt erősítik. Ha nem lesz hangunk, el is érik a céljukat.