Kirúgások anatómiája
(Stefka István vezércikkének zárófejezete)

A Fidesz vereségével elkezdődött médiájának felszámolása. A létszámleépítés nem felülről lefelé kezdődött, hanem alulról felfelé. A valóban dolgozó újságíróktól szabadultak meg. Egyéni s családi tragédiák, a munkanélküliség és a kilátástalanság a végrehajtókat nem érdekelte. A stílus az ember. A kirúgásokat szenvtelenül, érzéketlenül csinálták. S valószínű még csinálni is fogják. A különböző szerkesztőségekbe nem a tulajdonos, a vezérigazgató vagy helyettesei jöttek el megmagyarázni a lehetetlent vagy megköszönni eddigi munkájukat, hanem egy hatodik valaki a munkaügyi osztályról. Csak a PestiSrácok.hu szerkesztőségről tudok beszélni. Senki nem tudott semmit. Délelőtt 10 órára hívtak be mindenkit a szerkesztőségbe. Ott tudtuk meg, hogy mindenki ki van rúgva. Írjuk alá a papírt, adjuk oda a kint várakozó valakinek a belépő kártyánkat és más valakinek a kíséretével hagyjuk el végleg az épületet. Mi folyik itt? Vélt barátaink nyírnak ki bennünket? Cserbenhagyásos gázolás? Egy óra múlva a közeli kocsmában tudtuk meg a többiektől, hogy ez történt az Origónál, a Magyar Nemzetnél, a Világgazdaságnál és más lapoknál. Szembenézés a hibáikkal, ugyan. Az empátia eltűnt belőlük. Pedig a jobboldali sajtót ők vezették idáig, a bukás széléig. Ők, ott fent a csúcson, többnyire nem lehet tudni róluk, hogy szakmailag kicsodák-micsodák. Az álnemzeti átöltözők, továbbra is több milliós fizetéssel bolyonganak az üressé vált hatalmas Kiadóban, míg félre fordított fejjel suhannak el mellettünk a közpénzből fizetett hatalmas Jeepekben. A balliberális média tombol az örömében, gyűlölködik, hogy megérdemelték a jobboldali ,,propagandisták, prostik”miközben további mészárlást követelnek. A jobboldali szolidaritás is elmaradt. Nagy a némaság. A rózsadombi és a józsefvárosi prolik - ideológiától függetlenül -, évtizedek után összeértek. Nem a származásukra gondolok, hanem a magatartásukra. Újra beköszöntött a házmestervilág, a feljelentések világa: most már együtt gyűlölködhetnek, harácsolhatnak, gazdagodhatnak tovább a közösből. Istenem, hová tart Magyarország? Pedig a PestiSrácok.hu újságírói többször rámutattak a NER kullancsaira, s következményeire. Lapátra is tettek bennünket.

Ezek után ki hiszi el, hogy ,,nem hagyunk senkit az út szélén!?” Mi, a többség, persze maradunk a hazát szeretők oldalán. A mi világnézetünket nem a pénz határozza meg.