Ahhoz képest, hogy mennyit halljuk, méltatlanul kevés szó esik arról a magyar közéletben, hogy pontosan mit is jelent a „függetlenség”. Pedig ha az ember egy pillanatra félreteszi a kötelezően elszavalt médiapiaci népmeséket a padlásszobákban bujkáló szerkesztőségekről, a mécses mellett írt ellenálló cikkekről, valamint a CEU Nádor utcai épületének optikai csalódásáról, akkor viszonylag gyorsan láthatóvá válik a rendszer alaplogikája. A "független" sajtó, a civilnek nevezett politikai infrastruktúra és az újként árult ellenzéki szereplők egy egységes brand termékei. Nem arról van szó, hogy van itt néhány elnyomott szerkesztőség, pár spontán civil, néhány igazságkereső aktivista, és időnként a népharag mélyéről előtör egy-egy új messiás, aki véletlenül pont ugyanazoknak a médiumoknak, ugyanazoknak a platformoknak, ugyanazoknak a nemzetközi figyelmi csatornáknak és ugyanazoknak a finanszírozási köröknek a látóterébe kerül. Ezt látjuk is most, a miniszteri beiktatások után

SZALAI SZILÁRD Vezércikke. LINK KOMMENTBEN!