Folytatjuk kalandozásunkat Latin-Amerikában – ezúttal már a jelenkorra összpontosítva, a dinasztikus rémdiktatúrák, valamint a környék legfontosabb ipar- és exportcikke, a kokián lesz a célkeresztben. Az ezzel kereskedő kartellek esetében az emberdaráló erőszak tulajdonképpen törzsi hagyományként is értelmezhető, hiszen komolyabb mennyiségű vér kiontásától sem riadnak vissza, nem ismernek sem kíméletet, sem felsőbb állami hatalmat. A politikai vezetők viszont ismerik ezen drogkartellek vezetőit, és időnként maguk is beszállnak a buliba. Adott esetben nem is biztos, hogy van más választásuk, hiszen Latin-Amerika háború- és puccsalapú működési dinamikájára örök adottságként tekinthetünk. A végén a politikai és a kábítószerfőnöki tisztség furcsa elegyeként abba is betekintést nyerhetünk, milyen egy vudu-alapú karibi rémdiktatúra.