Amikor történelmet tanultam gyermekkoromban, majd az egyetemen, mindig különös figyelemmel olvastam a két nagy világháború történéseit. Érdekes is volt,.megdöbbentő is egyben, valamint a magyarság számára borzasztóan tragikus. Tudtam, hogy ha értelmes, hazaszerető és gondolkodni tudó ember állt volna 1918 őszén a nemzet élén és nem a nemzetvesztő Károlyi Mihály kerül oda a legrosszabb pillanatban, akkor másképp alakulhatott volna a sorsunk, és a bolsevik senkiházi tanácsköztársaságiak sem élősködtek volna rajtunk.

Nem gondoltam volna akkor, huszonévesen, hogy ismét háborúellenes gyűlésre fog sor kerülni hazánkban, nem gondoltam volna, hogy újból ott lebeg majd a szemünk előtt egy hatalmas és pusztító háború Damoklész kardja. De itt van és most is közöttünk élnek a háború szítói, a bolsevik káoszcsinálók és a magyarok ellenségei. Most kezünkben van a sorsunk, nem sodródtunk bele semmilyen háborúba, nem lettünk mások kiszolgálói, büszkén tartjuk az állásainkat, ez pedig maradjon is így. A győri háborúellenes gyűlés ezért fontos mérföldkő, mert felhívja a figyelmet arra, hogy itt a lehetőség: használjuk az eszünket és legyen helyén a szívünk! Amikor most újra felbolydult a világ és az ostobasággal vegyes rosszindulat hódít teret, maradjunk józanak és legyünk erősek! Megéri kitartani!

Mindörökké Magyarok, Isten legyen velünk!