Megvan a második kedvenc nemzeti dohányboltosom is. Az első ugye az, akit minden egyes alkalommal halálra idegesítek azzal, hogy pont úgy kérem a kávét, ahogy Doktorminiszterelnökúr is szereti. Mezítlábasan, műanyag pohárban, mellé egy Népszabadsággal. Ja, az már nincs.

A másikkal meg a következő párbeszéd zajlott le:

– ...és még egy öngyújtót is kérek!
– Milyen színű legyen?
– Valami semleges!
– Ohh, tehát se nem zöld, se nem lila? Helyes!
– Vörös-fekete azért jöhet.
– Akkor ez ingyen volt.