2001. szeptember 11-én éppen legóztam, asszem tornyot építettem, mikor minden adás megszakadt és kilenc évesen végignéztem, ahogy két repülőgép beleszáll a WTC-be. Aztán heteken keresztül szinte semmi más nem ment a tévében, mint dokumentumfilmek, amik az iszlám erőszakos voltáról szóltak, az RTL-en például egymás után kettő, az egyikben Nostradamus jóslatai alapján azt magyarázták, hogy Oszama az antikrisztus, a következőben meg azt, hogy minden arab terrorista. Még a Heti Hetesben is arról volt szó, hogy az USA-nak keresztes hadjáratot kell folytatni a Közel-Keleten (igen, kilenc évesen Heti Hetest néztem, vessetek meg). Aztán eljött 2015. és hirtelen mindenki elfelejtette, hogy milyen tömegpánikot szított akkor a média, a bevándorlók menekültek lettek, az iszlám a béke vallása, aki pedig terrorveszélyt emlegetett, az nÁtZi. Most pedig eljött 2025. és New Yorkban, a terrortámadás városában, már muzulmán a polgármester. Tulajdonképpen még ezzel sincs semmi baj. A baj azzal van, hogy az elmúlt két évtizedben senkinek nem tűnt fel, hogy a fősodratú állásápont szajkózása a médiában úgy vezeti a tömegeket az orruknál fogva, mint zsebmessiás a balos újságírót. Azt mondják, hogy a TikTok miatt lett rövid az emberek emlékezete, hát nem, sosem volt sokkal hosszabb