Gondolatok november 4-e alkalmából. A mai napon emlékeztetnünk kell magunkat és mindenkit arra, hogy a kommunisták elleni harcot a mai napig vívjuk, de vívnunk kell, mert nem hagyhatjuk, hogy újra tönkretegyék a szeretett hazánkat.

"A kommunista nem szegénységet akar megszüntetni, hanem különbséget.

A kommunista sosem azt kérdezi: „Miért nincs nekem is?”, hanem azt: „Miért van neki?”

A kommunista lélek nem a tulajdon ellen lázad, hanem a te tulajdonod ellen.

A kommunista nem házat akar építeni, hanem ledönteni a tiedet, vagy éppen elvenni.

A kommunista az, aki nem képes felkapaszkodni, ezért inkább lerángat mindenkit a sárba, és közben forradalomnak nevezi a pusztítást.

A kommunista az, akinél nem az számít, hogy neki van-e éppen valamije, hanem hogy neked ne legyen, hiszen ha mindkettőtöknek autója, vagy lakása van, akkor ő már nem lehet különleges, ha neki is van, vagyis nem kerekedhet föléd. Márpedig föléd akar.

A kommunizmus tehát nem gazdasági rendszer, hanem kollektív lelkiállapot: az irigység intézményesítése".

Tisztelet a hősöknek!