,,Magyar vagyok. Legszebb ország hazám�Az öt világrész nagy területén.�Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,�Ahány a szépség gazdag kebelén...”- vallotta Petőfi Sándor 1847-ben, amikor már Európában mozgolódtak a zsarnokság ellen a szabadság hírvivői. A költő türelmetlen, hogy Magyarországon még nem érződik a forradalom előszele, emiatt meg is jegyzi kicsit megrovóan hogy „,,. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!�Itt minálunk nem is hajnallik még,�Holott máshol már a nap úgy ragyog.�De semmi kincsért s hírért a világon�El nem hagynám én szülőföldemet,�Mert szeretem, hőn szeretem, imádom�Gyalázatában is nemzetemet!”

STEFKA ISTVÁN Vezércikke. LINK KOMMENTBEN!