Innen, Közép-Kelet-Európából nézve, ahol a Vasfüggöny már nincs meg, de a helyét még mindig érezzük, sokan hajlamosak igazi példaképként tekinteni Nyugat-Európára. Ők ott olyan csodálatosan gazdagok, fejlettek, gazdagok, morálisan kifogástalanok, és főleg gazdagok – gondolja az egyszeri magyar. Aztán időről-időre kiderül, hogy a mi kis provinciális korrupciónk semmiség ahhoz az igazi korrupcióhoz képest, amelyet a Fényességes Nyugaton űznek állami intézmények, piaci szereplők és civil szervezetek kibogozhatatlan összefonódásaival. Ez történt most is, amikor nemcsak a megdöbbentő léptékű USAID-pénzek sorsa kezd napvilágra kerülni, hanem furcsa egyéni gazdagodások is. Síkra szálltunk a Nyugattal kapcsolatos, rózsaszín ködfátyolos ideák ellen, és ezzel a lendülettel vettük szemügyre a legkészségesebb bárki gyarmatát, Romániát, amely olyan váratlanul kapott új gazdát, hogy még átállnia sem sikerült.