Megköszönte a távozó nagykövet, hogy befogadtuk a nemzetünkbe és az otthonainkba, mi viszont csodálkozva nézünk, mert ezek közül egyik se történt meg. Búcsúvideójában alig burkolt utalásokat tett rá, hogy az Egyesült Államok keresztülveri az akaratát a hűbéresein szövetségesein, ám a kérdéseiből az is kiderült, hogy nem érti, hol volt eddig, azt meg pláne nem érti, most hova megy vissza. Kaliforniában továbbra is égető a helyzet, ám az egyszerű emberek elkezdtek aggódni, hogy a gazdagok és az ő porig égett házaik elsőbbséget fognak élvezni a szintén hajléktalanná vált közrendűek problémáival szemben. Az aggodalmaik kiváltója, hogy amikor felcsaptak a környékükön a lángok, tűzoltóval nem nagyon találkoztak. Eközben viszont váratlanul megszűnt az eddig oly súlyos strukturális rasszizmus. Végül alámerültünk egy kicsit a progresszívek fájdalmaiban is: egyre nehezebben viselik el, hogy Zuckerberg átsorolása miatt cenzúramentes világban kell majd élniük a Facebookon.